Bazz.

Vásárhelyi Napok és 33° parti napján jött elő a mizantróp, életunt énem. Fasza.

Délután ledőlök 4-5 órára aludni és ez idő alatt húsznál is több olvasatlan levelet kapok. Faszom az egész rendszerbe.

Barúgtunk na ha nem jött vlna le.

Szóval most még nem szeretenék mesélni a ma estéről de klényeg a lényeg hogy ugyna csak fél 12-kor csatralkoztam, de onnan iskerült odáig jutni, hogy á bazmeg inkább mindegy. És akkor ez most a cenzúrázott változat ahol figyelek arra hoyg egy sorba egy állítás kerüljön meg minden. Meg hogy pl rendőrségi feljelentések meg ilyen  ne kerülhessen ez alapján meg minden meg blabla.

DE tényleg a lényeg, hogybuták votlunk és jó volt és kkabbefaszolm önkormányzat, hehe.

Amikor bent van winamp shuffle-ben az összes mp3-am, és Pink Floyd után hirtelen Meshuggah jön, na az az érdekes élmény, nem a Wasabi.

Ma pedig a Wasabi-ban ebédeltünk, tudniillik nyertem egy fogadást. A hely pont azt hozta amit vártam: érdekes cuccok, fura ízek, de én inkább maradok a hortobágyi palacsintánál.

Zenetanártól visszafele jövet biciklizve az Üllői útnál eltaláltam egy kis oszlopot, minek következtében előrezúgtam a hátamon lévő egy hete vásárolt szaxofonnal. A bicaj pedig utána rám.

Így vigyázok a cuccaimra, gyönyörű. (Mondjuk nem lett semmi baja, faszán ki van párnázva a tok.)

22 évesen eléggé felelőtlen voltam a megtakarítások terén.

Adulthood. A jó filmek jegyzékébe.

A hús fasza lett.

Megszültem életem első önálló pácolt húsát: vörösboros-köményes-majorannás-fokhagymaborsos tarja. Holnap meglátjuk milyenre sikerült.

Azon túl végre van hangszerem és első alkalommal sikerült valamennyire normálisan megfújni is. Innen már egyenes út vezet kaliforniai óceánparton való utcazenéléshez.

"El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Angeles del Río de la Porciúncla"

"Asszonyunknak, az angyalok királynőjének városa a Porciúncla folyón"

Akkora punnyadt nyugger szarkupac vagyok, hogy hiába hívtak két helyre is (egyiken ráadásul ingyen vacsi), péntek este fél 10-kor itthon ülök, ezt hallgatom és egymagamban gyűlölködök.

Ma még a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség tisztújító közgyűlésén is voltam, persze annyira nem vagyok sportos, hogy bármit tevékenykedjek itt. Aztán néztem hangszert, ami nem lesz egy olcsó buli, úgyhogy ajánlom, hogy komolyan gondoljam utána.

Fél egykor hazajönni a Bercsényiből nem jó, de utána a hajnali 02:20-ig tartó kosárlabdázás kárpótol egy picit.

Egy fél óra laza bemelegítés és szolid két óra kosárlabdázás után összesen három vízhólyaggal lettek gazdagabbak a talpaim. Az egyik a hüvelyujjam lenyomatának 2-2,5-szerese is van. Pfuj, ronda.

Megoldásként egy pohár whisky-vel enyhítem a dolgot.

Na meg aztán az sem épp egészséges látvány, hogy miközben hazafelé igyekszem a kocsmából, találkozom hugommal, aki még csak most megy az éjszakába bulizni.

Sidebarra pedig, hogy már a rumokra is van valamilyen EU szabvány a pálinkákhoz hasonlóan, így az eddig "Győri Rum"-ként nevezett izét a továbbiakban "Győri Runn" néven lehet kapni. Gyönyörű.

Na mondjuk így félrészegen most mindenkit szeretek.

Nekiestem a 8-10 centis hajamnak hugom öltözőtükre (nem tudom a pontos nevét, ami minden lány szobájában van félméteres tükör, na olyan) előtt egy papírvágó ollóval.

Persze végül géppel lett letolva mindenütt 3 mm-re. 10 éves koromban volt utoljára ilyen rövid hajam.

Torkos csütörtök után mozdulatlanul emésztek az ágyamon, a szobában félhomály, Kalkbrenner zenél.

Most pedig még fél órán át dolgozom, majd lefekszem aludni, 8-kor kelek és 10-kor utazok el a faszba. Érdekes hétvége lesz.

Felespohárból iszom az S-budget vörösbort. Kollégium, az.

Mondjuk az jól esett, amikor ZH után öten magabiztosan magyaráztuk a tanár úrnak, hogy az egyik példát miért nem lehet megoldani.

Faszomat, büdös kurva életbe, faszomat semmi időm nincs. Soha többet nem fogok másért dolgozni, csak a saját javamért.