Így utólag nézegetve igencsak elmentem volna erre a VOLT fesztiválra. Oh, well. Legalább marad egy kis pénzem.

Ezzel a blog dologgal is úgy vagyok, mint az iskolával. Mindig nagyon elhatározom, hogy a következő hétfőtől rendszeresen nyomjuk, aztán nézd meg mi lett belőle már megint.

Megvolt 2015 első Szentendrei bicajozása. Nulla defekt, remek idő. Jó napot zártunk Kedves Naplóm.

Túrós tésztát eszem töpörtyűvel. Esetleg még egy kis libazsírt kenhetnék rá.

Éjjel fél 4-kor Panterára tudok dolgozni.

Csak lenne valami tabletta lustaság ellen. Júliusban remélem önfeledten fogok bebambizni a Gellért hegy tetején, záróvizsga után.

Ha azért nem fogok végezni ezzel a szarral végre, mert teljesen betelt az udolsó szigorlati alkalom mielőtt még jelentkeztem volna rá, leszopom magam.

Amúgy meg tudom mi a bajom. Az a bajom, hogy kevés zenét hallgatok újabban. Annyira jól esett ma meló közben egy kis Empty Words... Holnap valszleg Pink Floyd napot tartok. Vagy Doors? Esetleg Joy Division?

Egy kicsit néha buliznom is kéne, mert teljesen elveszett belőlem mnden. Ó jajj.

A Carte d'Or kávés jégkrémével megvettek kilóra.

Basszameg, most tényleg Fu Manchu lesz a hajón?

Mától masszív diétába fogtam. Masszívan komolyabban fogom venni a tanulást, a munkát is. És legalább heti háromszor sportolok valamit.

Csak letudtam az idei első szabadság híd sörözését is.

Mondjuk a Comfortably Numb-ról nem épp a borzalmas jelzővel nyilatkoznék.

Talán szeptemberben volt utoljára a lábamon a futócipőm. Ma nekiálltam és sikerült kierőlködni 4 kört a Bikáson, reméljük májusra lesz az már 6-7 is. Nyár végére meg talán kettő, a szigeten.

Is there anybody out there?

Nem tudom mi történt, de egyszerűen elfogytak a sorozatok, amiket nézek. Alig iszom amúgy, habár 2-3 hete volt hosszabb péntek estém. Még mindig ugyanott dolgozom. Annyira nem jó, de azért persze nem is rossz. Alig mozgok. Pedig igazán lemehetnék ide a Bikásra futni. Unalmas kis huszonsokpár éves szobarocker leszek most már örökké.

Na majd most. Hahaha.

Masszívan fáradt vagyok így szolid háromnegyed egykor miután hazaéjszakaiztam a Bikásról. Józanul.

Végül is csak kaptam a gyártól egy normális teljes munkaidős állásajánlatot. Van itt minden kérem önkéntes nyugdíjpénztár befizetés, 13. havi, életbiztosítás, év végi bonusz, cafeteria, blablabla. Épp csak a lelkesedés hiányzik belőlem, mert hát a faszom se akar heti 40 (45?) órában dolgozni. Legalábbis ezt nem. Megpróbálok még így kibekkelni egy fél évet, ha addig nem vesznek fel egy izgalmasabb helyre, akkor jó lesz ez is. Azért nem rossz a hely, csak hát dolgozni kell.

Kb december óta halogatok egy könyvvásárlást. Most mikor végre rászánom magam a dologra, látom, hogy a kedvező dollár/forint árfolyamnak köszönhetően immár 12 helyett 19 ezerért szerezné meg nekem a bookline. (Az Amazon se sokkal jobb, ott 10 helyett 15-ből úsznám meg.)

Hát nem nagyon megy ez a napló írás.

Voltam november-decemberben állásinterjún egy egész jó helyen, de sajnos most kevés vagyok nekik. Azt mondták gyúrjak picit még és találkozzunk májusban. Hát jó. Munkahelyen hol jó, hol uncsi. A karácsonyi céges buli után mentem egy (pár) kört a 4es villamoson reggelig, mire sikerült hazaérni.

Amúgy semmi érdekes, semmi izgalmas.

Egy hangyányit megfáztam, úgyhogy a vállalat gördülékeny működésének és a stratégiai célok elérése érdekében is bizonyára jobb döntés volt tegnap és ma otthonról dolgozni. Persze otthonról dolgozni nem csak azért jó, mert lazábbra szabom a tempót, hanem mert teázás helyett most például kékfrankossal és szilvapálinkával gyógyulgatok.

Így vasárnap este taknyosan, leverten, leragadó szemekkel érez rá az ember, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet szombat esti party hard címszó alatt hajnali fél 5-ig a Warriors - Bulls meccset nézni.

Ó basszameg.

Az életemet azal lehetne a legjobban összefoglalni, hogy mindig, mindennek későn állok neki és az utolsó napon természetesen megfogadom, hogy soha többet ilyet, legközelebb időben nekilátunk a dolgoknak. Bármi is legyen az.

Najó holnaptól írok majd neked is Kedves Naplopóm.

Egészen jól érzem magam a munkahelyemen. Azért persze interjúzom két másik helyre is, free market, ugyebár. Zavar, hogy kurva hideg van és hogy a kelleténél picit jobban behűtöttem a boromat. Összességében minden király, főleg, hogy felfedeztem a Guts-t és ráadásul jönnek is decemberben az A38-ra.

Szerintem valamikor szeptember végefelé vehettem azt az üveg romszáraz CabSav-ot, amit direkt egy kellemes otthoni zenehallgatós mizantróp berúgáshoz szántam és ami még mindig a szekrényemben porosodik. Igazán örülnék ha egyszer úgy érnék haza meló után, hogy aznap már nem megyek sehova és erőm/hangulatom is van egymagamban partizni egy kicsit.