Miért 21:17-re dátumoz a blog, ha most reggel hat van?

Jaigen, azóta tombol az insomnia.

Tehát szerdán én főztem, ami egyszerű sült húst jelentett sok hagymával, némi krumplival. Ahogy már írtam, a kaja elkészítése közben sikerült egy hangyányit beinnom. Olyannyira, hogy ebéd után ledőltem pihenni és elaludtam az általam szervezett kocsmatúra hat órai kezdését. Telefonom persze kikapcsolva, többiek nem tudtak hívni.

Fél kilenc körül felkeltem, gondoltam a srácok után indulok. Amíg elértem a kocsmába egészen sikerült kijózanodnom a hidegben, persze a fejem fájt a déli pálinkák miatt. Ott még megittunk kb négy nagyfröccsöt, majd az utolsó busszal ők hazaindultak.

Semmi baj nem lett volna, ha én is hazamegyek ekkor. Persze nem mentem, beültem a régi törzshelyünkre, kértem három deci bort, meg talán egy pálinkára meghívtam a pultost. Innentől kezdve pedig csak nagyon ritka emlékeim vannak.

A következő kép konkrétan az, hogy egy mentőautóban ülök, a farmeromon a bokámnál valami vörös folt. Először azt hittem vér, de utólag kiderült: csak vörösbor volt. Ezután a városi kórház baleseti osztályának a várójában ébredek, a kezemben egy átlátszó nylon zacsi, benne valami gusztustalan véres trutyi. Felállok a székről, az infópultnál megpróbálom megkérdezni, hogy mi történt, de csak visszaintenek, hogy maradjak a helyemen.

Persze nem így tettem. A zacsit kidobtam a legközelebbi szemetesbe és teljes nyugalommal kisétáltam a kórházból, nem jött utánam senki. Taxit akartam hívni, hogy hazavigyen, tudniillik a lakásunk és a kórház a város két átellenes pontjában van. Persze nem sikerült, így kénytelen voltam hajnali kettőkor a kurva hidegben félrészegen átgyalogolni az egész városon. Közben újra kijózanodtam egy kicsit, a hideg megtette a hatását.

Mikor hazaértem képtelen voltam kinyitni a lenti ajtót. Egy darabig szenvedtem vele, majd feladtam és felhívtam hugomat, hogy jöjjön le. Ezt szégyenlem talán legjobban az egészben. Nem csak hogy magamra képtelen vagyok vigyázni, de még hugimat is felébresztettem.

Csütörtökön felkeltem, csekkoltam, hogy minden iratom megvan és testemen sincs semmilyen sérülés. Tippem nincs mi lehetett a zacskóban a balesetin.

Ahogy ismerem magam, nem hiszem, hogy bármi tanulságot leszűrnék a szerdából. Nagyon remélem, hogy egy kicsit észhez térít a dolog és nem fogok többet így inni.

Soha többet nem iszom ennyit, mint tegnap.

New blog, same shit. Yay.

Előzőleg itt.