Amikor "Következő blog" (random?) link egymás után három gyöngyfűzéssel foglalkozó oldalt dob ki, akkor elgondolkozom, hogy én mégis miért kezdtem el ezt írni és hova vezet. Azért remélem nem a gyöngyökhöz.

A nyáron kurva jól megtanulok zenélni, ősszel pedig lelépek az óceánpartra esténként egy bárban játszani és koktélozni faszán megtanulom a matekot és elkezdek vele pénzt keresni, amit aztán elbulizhatok újra, ugyanúgy nem fogok semmi hasznosat se csinálni, ahogy az elmúlt három évben tettem.

Végre az évben először egészen jól haladtam a "heti öt nap sport" projekttel, mire csütörtök este sikerült berúgni egy hangyányit.

A mai ebéd: Frédi-Béni szelet (940 g hús) és egy kevés sült krumpli. Ha ezt megeszem, akkor bármire képes vagyok.

Leszarom, hogy mit hagytam ki, mit vesztettem és miről maradtam le az elmúlt két évben, holnaptól újra rock&roll, tanulás, buli, bebaszás és nem rágódom az elmulasztott lehetőségeken.

Spanyolul és szerbül se lenne rossz megtanulni beszélni.

A hét sikere a "Gólya, gólya, gilice", "Tüzet viszek" és egyéb négy negyedes 3-4 hangot tartalmazó slágerek játszása volt.

Igazán ideje lenne már regisztrálni couchsurfing-re.

A tegnapi sonkás-gombás-tejfölös-majorannás-tojásos-sajtos tésztánál (továbbiakban: tészta) hittem el először, hogy van étel, ahol nem a húson van a hangsúly.

A Dunaújvárosi Diáknapok egy nagyobb falunappal egyenlő.

Ma két "all you can eat" (Trófea, vagy Mongol) vacsorameghívást is nyertem azzal, hogy jobb ZH-kat írtam, mint a másik két kompetens. Nice.

Facebook chat szobatársammal:

-E

-köcsög

-véletlenül belefostam az ágyadba bocs :D

-no para

-és kiraktam a lepedőt az acdc-s posztered helyére :D :D

-hogy szellőzzön?

-igen és ráírtam, h jimmy így szereti

-oks, köszi

Minket minősít...

Fél egytől fél háromig kosárlabdázni megterhelő. Ebből holnap sem lesz házileadás.

Mavs kisöpörte a Lakerst egy nagyon megalázó negyedik meccsel. Erre se sokan fogadtak volna.

Néha vannak rémálmaim és ami vicces a dologban, hogy általában élvezem. A leggyakoribbak az  apokalipszis közeli szituk. Most például földönkívüliek téma volt, de volt már mindent megzabáló rovarsereg, az emberiség kettészakadásából kialakuló atomháború és patkányinvázió is.

A koliban jött a hír, hogy fejünk felett UFO és most elvisznek minket kísérletezni. Hírekben, neten minden erről szólt és az egész emberiség lehajtott fejjel várta a sorsát. Az Alien-ek amúgy teljesen erőszakmentesen, gépiesen tették a dolgukat. Ha kérdeztünk tőlük valamit, arra válaszoltak, de azért az jelzésértékű volt, hogy a koli körül 10 méterenként önműködő géppuskaállványokat szereltek fel. Ellenszegülni nem volt érdemes.

Következő kép, hogy egy kisboltban vagyok, ahol élelmiszereket kell válogatnom, mivel azon is kísérleteznének. Haladok kifelé, de az őrszem meglátja, hogy valamilyen cuccom bontott volt, meg a sörről is hiányzik a kupak, viszont a hajóra csak bontatlan dolgokat lehet felvinni, így visszaparancsol. Itt emlékszem, hogy előbb a bontott Löwenbräu-s üvegre kerestem egy másik kupakot, majd inkább fogtam és kicseréltem az egészet rendes üvegekre. Tippem nincs miért maradt meg ez a helyzet ilyen részletesen.

Harmadik kép, hogy anyummal és apummal haladunk valahol panelházak közt, egy papot keresünk. Mikor megtaláltuk egy sárga szobába léptünk, a szőnyeg vérben úszik, négy szék, egy asztal, más nincs. Apámmal vittünk a papnak két sört ajándékként. Rövid beszélgetés után kifejtette: látja az arcunkon, ketten itt tényleg félnek a végtől, egyikünk viszont csak viccelődik vele. Ekkor elröhögtem magam és felébredtem.

Fél kiló magyarosan pácolt tarja rizzsel, pirított hagymával és gombával egy fő részére már kihívás. Tényleg újra rá kell állni a heti öt nap sportolásra.

Ha lenne fényképezőm simán indulna a megalomán gasztroblog.