Végül is csak kaptam a gyártól egy normális teljes munkaidős állásajánlatot. Van itt minden kérem önkéntes nyugdíjpénztár befizetés, 13. havi, életbiztosítás, év végi bonusz, cafeteria, blablabla. Épp csak a lelkesedés hiányzik belőlem, mert hát a faszom se akar heti 40 (45?) órában dolgozni. Legalábbis ezt nem. Megpróbálok még így kibekkelni egy fél évet, ha addig nem vesznek fel egy izgalmasabb helyre, akkor jó lesz ez is. Azért nem rossz a hely, csak hát dolgozni kell.

Kb december óta halogatok egy könyvvásárlást. Most mikor végre rászánom magam a dologra, látom, hogy a kedvező dollár/forint árfolyamnak köszönhetően immár 12 helyett 19 ezerért szerezné meg nekem a bookline. (Az Amazon se sokkal jobb, ott 10 helyett 15-ből úsznám meg.)

Hát nem nagyon megy ez a napló írás.

Voltam november-decemberben állásinterjún egy egész jó helyen, de sajnos most kevés vagyok nekik. Azt mondták gyúrjak picit még és találkozzunk májusban. Hát jó. Munkahelyen hol jó, hol uncsi. A karácsonyi céges buli után mentem egy (pár) kört a 4es villamoson reggelig, mire sikerült hazaérni.

Amúgy semmi érdekes, semmi izgalmas.