Kilépek a folyosóra a negyediken és megcsap a földszintről áradó masszív piaszag. Igazából nem tudom, hogy ez most pro, vagy kontra a koli-kiköltözést illetően. Mert ugyan zavarni nem zavar (sőt!), de most már nem veszek részt az ilyesmikben. Öregek vagyunk.

Otto von Schirach lesz november 14-én az A38-on. Kíváncsi vagyok, hogy aki ezért hajlandó fizetni, az mit tol előtte.

A koncerten szar volt a hangosítás, de nem gond, be voltam baszva :) So much win...

Olyan öregek vagyunk hogy ketten sem bírunk meginni három deci házi páleszt, egy-egy sört és 3-3 deci vörösbort, meg 7 deci fehérbort mellé. És persze lekéssük a Pantera tribute-ot és a koncertek után egyből hazmegyünk. Kibaszott öregek vagyunk.

Én vagyok az, aki a tésztafőzéshez épp csak a tésztát felejti el kivinni az egyébként kurva messze lévő konyhába. Pedig direkt elgondolkoztam magamban, hogy minden megvan-e. Aztán ha már a konyhánál tartunk ezt is felírhatom a kollégium negatívumai mellé a folyosón focizó srácok és a szomszéd szobában bömbölő goa mellé. Amiből ráadásul csak a basszust hallom a méter vastag falak miatt, úgyhogy nem csak szar, de még monoton is.

Azt hozzá kell tenni az egészhez persze, hogy pár éve még én is nagy bőszen fociztam a folyosón. Sőt, le se merem írni néha miket csináltunk, de azért "come on" öreg vagyok én már ezekhez. Itt az ideje kiköltözni.

Egyébként tegnap este először futottam fel életemben a Gellért hegyre, ami ugyan nem nagy táv (~3km koliból), de nekem meredek volt. Most alsócombban masszív izomláz. Ma pihenés, holnap futás újra.

96 - 20. Emlékeztetőül.

Na bazdmeg ma is hajnali 3/4 kettőkor kellett kitalálni, hogy kezdjünk el fröccsözni (két whiskey után), úgyhogy egész eddig a lépcsőházban ittunk. (És még csak be se basztunk. Legalább.)

Mire megjelenik a film, pont agyamra fog menni a zenéje. Addig meg napi sokszor.

"Nos? Esetleg valamikor sörci borci pálinkaci?"

Amikor emailben ennyit írok egy haveromnak, úgy hogy még egy hete sincs a csütörtöknek, akkor valahol baj van.

Ha lenne olyan wishlist-em mint amit a csajok szoktak vezetni oldalt rublikákban, akkor most ez kerülne a tetejére.

Amikor ismeretlen emberek köszönnek rám a berúgások után. Nem tudom, hogy kíváncsi vagyok-e egyáltalán arra mi történt csütörtök este.

Jaj basszus most van sajtófotó kiállítás. Évek óta mindig meg akarom nézni és eddig mindig lecsúsztam. Felírom ide, nehogy elfelejtsem idén.

Meg kell mondjam, elég rég óta nem volt ilyen szar másnapom. Este nyolcig kétszer próbáltam kimászni az ágyból sikertelenül, amikor végre volt annyi erőm hogy felöltözzek, alig bírtam lemenni a lépcsőkön. A nap fasza pillanata az volt, amikor mai első étkezésként beleharaptam a gyrosomba. A nap nem éppen fasza pillanata meg az, amikor belenéztem a pénztárcámba.

Faszért kellett nekünk fél négykor még a Szonátába átmennünk.

Az alkohool, az rossz. Minél több van belőle, annál rosszabb.

Egyébként vacsinál már, meg aztán onnantól kezdve ahogy elkezdtük az italokat rendelni, az összes sztori úgy kezdődött, hogy "egyszer úúúgy sikerült bekúrni..." és "emlékszel amikor annyira berúgtunk, hogy...". Az első két órában még oké, vicces, jó látni hogy nem csak én voltam ilyen, de azért amikor még hajnali egykor is erről van szó, akkor már meglehetősen unalmas. Arról nem is beszélve, hogy milyen büszkén meséltük egymásnak az egyetemi piálásainkat, közben hajnal 1-2-kor még csak öregesen sörözgettünk.

Szájhősök vagyunk, azok.