Határozottan faszának érzem a közelgő 2012-t.

Jó évünk lesz Jimmy.

Ez pedig az év legtalálóbban összevágott videója.

Egy. Kettő. Három. Facepalm.

Kurvára kimásztam a szarból. Subidú.

Burning Man egy frászt... Ez fesztivál:

Túl vagyok életem első Paypal fizetésén. Baromira tetszik a cucc, kár, hogy eddig nem használtam.

Ekkora szarban még nem voltam. Reméljük kimászom belőle.

Végre.

Azért az durva lesz, amikor karácsony estéjén Celtics-Knicks, Heat-Mavs, Bulls-Lakers meccsek miatt fogok végig a gép előtt dekkolni.

A csütörtök estéről.

A saját gólyabálunkon való mocsokmód lerészegedésem után még képes voltam elcipeltetni magam egy másikba, amiről csak péntek este tudtam meg, hogy egyáltalán ott voltam. Gratulálok.

Az egész végeztével volt néhány emlékképem, mégpedig, hogy hajnalban egy baromi nagy, több szintes épületben kóválygok. A hely leginkább egy bevásárlóközpontnak tűnt, viszont minden villany le volt kapcsolva, minden üzlet be volt zárva és tisztán (haha) emlékszem, hogy egy árva lélekkel nem találkoztam és kijutni sem tudtam sehogy (e miatt némileg be is pánikoltam, de hamar elmúlt, mert voltam már nagyobb szarban is félholt részegen), míg végül egy biztonsági őr meg nem talált.

Ez után még metróztam egy ideig, talán a kékkel, de határozottan tudom, hogy mentem mindkét irányba is, míg végül a Blahát felismertem és átszállva a 4-6os hazavitt olyan reggel 7 óra körül.

Talán mégsem volt olyan jó ötlet Jägerért árulni a tombolákat gólyabálon.

Mindeközben Indiában.

Mindeközben az Egyesült Államokban.

Erősen elbasztam a november havi fogadást. Hehe.

Sebaj, fiatalabb már nem leszek, most kell élni.

Így az üveg végénél már meg is lehet érezni a dolgot. Lenne kedvem folytatni.

Novemberben is elbuktam az "e hónapban nem iszom" fogadalmamat. Hideg van na, muszáj meginni egy üveg testesebb vörösbort.

Leírhatatlanul fasza érzés új, éles, kifejezetten filézésre szánt késsel csirkét kockázni.

Tegnap este csak öt különböző helyre mentem volna szívesen bulizni. E helyett mikor 6-kor hazaértem fél óra alatt bealudtam, késő este ébredtem. Fárasztó ez a szar.

Extreme Yetiburger. Basszus, mindig van hová fokozni. Ki kéne próbálni a hétvégén.

Az előbb zuhanyzás közben jutott eszembe, hogy tegnap este még mintha ide is firkáltam volna.

És tényleg...

Igen az előbb a Sunscreenről és a Wall Of Sleepről beszéltem, ami persze nem tetszet mindenkinek, de hát, baszaki, baszki, baszki... BASZKI.

Hát a büdös mocskos kurva életbe nem bírom magam kikáromkodni, baszki... Miért ó mégis miért van az, hogy rendszerint újjáalakul 1-1 fasza kedvenc városi zenekar és én baszottul nem tudok ott lenni, ó bazdmeg miért?

Tehát egyrészt: a retkes büdös kurva életbe, a büdös retkes kurva életbe, hogy már megint, és hányadjára már megint kurvára de lemaradok az egy épp amúgy abbamaradt de újjáalakult egyik kedvenc városi zenekarom feltámadásáról és most épp a Wall Of Sleep-ről va szó, hogy rohadna meg mindenki aki tudott a tegnapi koncertről és nem szólt nekem, hogy rohadna meg.
Kivéve a Zsoltit akivel mily kellemesen végigittuk a mai estét a koncert ellenére és mily kellemesen megállapodtunk abban, hogy ha megy Rammsteinre, akkor utána feltétlen idegenvezetője leszek pesten, akár megyek koncertre akár nem.

Most, hogy újra nézem a Hung-ot is, hétfő reggelente öt sorozatból vár új epizód, amit meg kell néznem. Nem fogom bírni.

Volt néhány megkezdett, de soha be nem fejezett hosszabb bejegyzés itt a piszkozatok közt. Volt amelyik már február óta porosodott. Töröltem mindet.

Csak röviden.

Csak meg kéne oldani azt a Rammstein koncertet valahogy...

Hát nem egy napon születtem George Raymond Richard Martinnal! Tiszta jó.

Ha lenne pénzem, mocsok szarul érintene, hogy egy napon lesz Rammstein, Kalkbrenner és Sonny Rollins koncert is. Így legalább nem kell aggódnom, hogy melyik miatt hagyom ki a másik kettőt...

Azért faszom, faszom, faszom bele, hogy már megint RATM tribute után egy nappal tudtam meg, hogy volt koncert. Ráadásul ma sem mentem Sunscreen+Nefogazzra.

Szobarocker, az.

Igazából az a para, hogy kurva sok dolgom van, nem bírom a lépést tartani magammal, kialvatlan vagyok, csúszok a vállalt feladatokkal fáj a lábam és nem tudok így 100%-on kosárlabdázni.

Hát nem ellopták az ötletemet.

Egyik évfolyamtársam egy kemény hétkezdés (ital) után lebetegedett, elment orvoshoz: májnagyobbodása van, soha többé nem ihat. Még el kell mennie egy rakás egyéb vizsgálatra, de lehet, hogy tényleg így járt.

Ma megittam az egészségére egy pohár bort, egy feles ringlópálinkát és egy sört. Októberben pedig nem iszom egy kortyot sem.

Ha vallásos lennék, azt mondanám: ezzel áldozok az istenek előtt, hogy ne legyen igaz a hír. Így egyszerűen empátia.

2011. szeptember 23-án, péntek délután hat óra nulla perckor végeztem életem első Piedone XXL hamburgerével. Kerek egy órán át ettem, de az utolsó 15 percben letolt tenyérnyi kis darab volt a legnehezebb.

Ajjajjaj.

Kurvára nem akarok 23 éves lenni. Ha lehetne választani, a következő életkoraim valamelyikéből folytatnám újra a dolgot: 3.

És maradnék is ott.

Már most látom, ahogy a dinnyeárustól, kulcsmestertől, sarki hentestől ÁFA-s számlát kérnek. Előkapja a zöld kisfüzetet, elkezdi kitölteni, mikor a százalékokhoz ér bazdmegol egy nagyot, elkúrja a végösszeget, az áthárított adó mértékét, mindent.

Az azért mélyen durva volt, amikor backstage-ből nézve a Ganxsta Zolee koncertet eljátszották a Killing In The Name Of RATM slágert. A 30Y meg egyszerűen szar.

Jajj és megtudtam ki az a Wolf Kati. MILF.

Délelőtt fél 12-kor merevrészeg, járni nem tudó kollégisták próbálnak hazatámolyogni a Karinthy úton.

XI. kerület.

Délben, fosmásnaposan, emlékek nélkül 26 olvasatlan mail-re ébredni: nem fasza. Pedig igyekeztem nem inni.

Ma sikerült elkészítenem életem messze legjobb hagymás-tejfölös-fűszeres-csirkés tésztáját. Gasztroblog lesz ebből a szarból is a végén.

Megvolt a félév első főzése, nem is lett volna rossz, ha véletlenül nem ejtek bele egy kiskanálnyi fokhagymaborsot.

Szinte könnybe lábadt a szemem, mikor megláttam, hogy a koliba újonnan beköltözöttek "megismerkedés" mottóval az első két szinten minden szobába benyitnak és isznak pár kortyot az ott lakók egészségére.

Szintenként kb. 100 szoba van.

Amúgy egy kerek napig nem tudtam használni az új telefont, mivel képtelenek voltunk leszedni a hátlapját. Röhej. Aztán szervizben megoldották, inkább erővel, mint ésszel.

Nagy nehezen sikerült túltennem magam a hegyalján elhagyott 3310-esen és vettem újat. Nyilván Nokia.

Igazán okos lehetett az illető, aki a szárítógépben akart mosni és ezt csak az után vette észre, hogy beleöntött egy adag folyékony mosószert, használhatatlanná téve ezzel a gépet. Mégiscsak hiába van fölé írva kibaszott nagy betűkkel, hogy SZÁRÍTÓ.

A jövő értelmisége, az.

Az idei gólyatábor első napján már mire leértünk lellére nagyon szét voltam cseszve. Elraktak aludni, de azért estére felkeltem és újra kiütöttem magam. Kezd sok lenni tényleg, nem örülök neki. Amúgy baszott jó buli volt.

Google+ hype elhalóban. Ja hát a spanyolviaszt sem lehetett többször feltalálni.

Az kemény, hogy 8:55-re állított ébresztő mellett felkelek ébresztés nélkül 10 perccel előbb, de ha nem állítok semmit, akkor délig is képes vagyok aludni. Ezt most hogy?

Jajj, még ez volt felírva a tegnapról:

-4:1-es pálinka, négy az enyémből, egy a tiédből.

Na az előzőt befejeztem bő egy órával ez előtt, ugyanakkor még mindig figyelek a helyesírási hibákra (nyelvtannáci vagyok nna) és az előző mondataimat is képes vagyok kijavítani.

Tahát ha bárki azt hinné hogy egy sör, egy Unicum, egy vodka-martini, két Ballantine's, egy ízesített vodka (jézusom), két házi vegyes- és három házi szilva pálinka után bármire is képes vagyok az igazán jó emberismerő, mert pl. le tudom azt írni hogy:

"Heheheh, buttmunch, hehehehh, asswipe. This sucks."

Annyira kellemesen sikerült épp csak berúgnom, hogy tökéletes időzítése legyen az azonnali alvásnak.

Nincs velem gond. Hehe.

Olyan istentelen nehezen ment le az az egy szem szilvapálinka ma este, hogy kénytelen leszek inni még egyet. Csak hogy megnyugodjak, nincs velem gond.

Egy epres Cornetto-val a bal, egy 10 gurigás rózsaszín wc papír csomaggal a jobb kezemben egyensúlyozva bicikliztem ma haza az Intersparból.

That's how I roll.

Az is durva, hogy a sarki zöldségesnél bő kétszer drágább a dinnye kilója, mint az Intersparban.

Végre sikerült a Librinek beszereznie a közel másfél hónapja megrendelt könyvemet. El se hiszem.

1 Euró 1,09 Svájci Frankot ér. Kemény az élet.

Hat nap alatt csak háromszor sikerült tökrészegre innom magam. Pedig direkt meghagytam a Hegyaljás karszalagomat, ami a mértéktartó alkoholfogyasztásra hivatott emlékeztetni. Mérsékelt sikerrel egyelőre.

Mától újra Balatonlelle, sokadjára.

Olyan kedves volt velem ma a kisasszony a Telenornál, hogy mivel még nem tiltattam le az elhagyott SIM kártyám, megúsztam ingyen az amúgy 5e Ft-os kártyacserét. Most már csak telefont kellene szerezni, de Nokia 3310-est nem fogok egyhamar (soha) találni a közelben (sehol).

Már majdnem sikerült egy egész délutánt kihúzni csak gyümölcsökön, de éjfélkor megadtam magam egy Boráros téri egy hamburgernek.

MSN beszélgetés egy rég látott ismerőssel, aki épp most tudta meg, hogy zenélni tanulok, de azt még nem tudja, hogy min:

"remelem gitarozol es nem megy"

Spontán berúgás a koli előtt, a részletek mellékesek.

Eggyel több ok Hawaii mellett. Csak ne igyak majd előtte.

Vihar van, a természet nem szarozik.

Na pont a tegnapig napig tartott az "újévig nem iszom" fogadalom.

Itthoni ismerőssel sztorizgatva a lehetetlenebbnél lehetetlenebb berúgásokról arra gondoltam, simán könyvet kellene írni a magyar fiatalok, magyar emberek italozási szokásairól. Vagy esetleg dokumentumfilmet forgatni, ilyen még úgysem készült.

Faszom.

Most hogy már Pestről is elindultam abszolút hazafelé a vonattal, most kaptam apumtól mail-t, hogy a tokaji rendőrőrsön megvannak az irataim. Faszom, most mehetek vissza...

Van WiFi a vonaton amúgy. Fuckyeah.

A hátamon a nyakam alatt van egy 8-10 centis horzsolt seb. Amúgy az ember egészsége a legnagyobb érték és ilyen tekintetben bőven jól állok, hiába a kilences bekúrás.

Sajnos annyira kőarc nem vagyok, hogy egy szál fürdőgatyában és egy pár félcipőben nyomjak végig egy fesztivált, úgyhogy hazajöttem. Bankkártyák letiltva, rendőrségen is voltam már, holnap megyek az okmányirodába, hétfőn telefonért.

Jajj, persze van új fogadalom is: újévig nem iszok.

A Mastodon koncert, az gecijo.

Király, megtaláltam minden ismerőst, a cuccomból továbbra se semmi. Többiek elmondása szerint tegnap délben a vonatról se tudtam már leszállni, kb egy órakor otthagytak a fesztivál bejáratánál és azóta semmi.

Közben beugrott annyi kép, hogy a Scooter koncertet valamely backstageből néztem végig egy secussal spanolva, majd pedig egy kibaszott jó buliban voltam, de nem tudom, hogy hol, kikkel.

Életem legnagyobb bebaszása volt tegnap, tízes skálán kilenc. A skála olyan, hogy eddig 4 fölé nem sikerült innom magam, ez alapján sejthető, mit tud a kilences.

Egyelore semmi jo hir, addig eljutottunk, hogy most mar tudom, hogy dolgozoi karszalag van rajtam, de a tegnaprol semmi...

Cuccom tovabbra sincs, ismerosoket nem talaltam még meg. Jajigen es fos itt a billentyuzet.

Na első éjszaka sikerült rögtön mindenemet elhagyni, ami  alatt azt értem, hogy nincs telefonom, pénztárcám, sátram, hátizsákom, stb.

Ami van az a cipőm és egy fürdőgatya, illetve azóta megtaláltam a tegnapi pólómat.

Fiatalság, bolondság, hehe.

Az évek során annyi változott, hogy most már előző éjszaka összepakolom a cucccaimat, ha sátorozni megyek és világos ingeket viszek fekete zenekaros pólók helyett. Egy kis pálinkát azért megpróbálok majd becsempészni, ha a vonaton nem fogy el.

Az kurvaélet, hogy megtanulok spanyolul beszélni. Ezért.

Egészen rendes a srác, aki nyáron a szobatársam lesz, csak hát ma délután hat óta folyamatosan skype-on dumál egy haverjával miközben repülőgép szimulátoroznak...

Erdélyben voltunk.

Persze se számítógép, se net. Szerda este elkezdtem papírra írni az élményekről, azzal kezdve, hogy majd vagy bemásolom, vagy nem. Egyelőre nem.

Olyan régóta nem programoztam már, hogy most újra nekiülve nem jutott eszembe hogyan épül fel egy C kód. Durva, ahogy felejt az ember.

20 perc múlva menni fog.

Jajigen, amúgy pedig vettem Hegyalja bérletet és érzem, hogy ezt még meg fogom bánni. Persze ha nem vettem volna, akkor most azt bánnám.

Ó bazdmeg, a büdös kurva életbe, hát ezt most miért, miért kellett? Faszom.

Tehát a kérdés: hogyan tudom nem kívánt ismerősömet törölni Facebook-ról?

Baszki, nem a határidő előtt egy perccel ébredek fel, hogy "hopsz, még kellene őszi kolira is jelentkezni". Lekéstem. Faszomat.

Percekig tehetetlenül álltam az Intersparban a Kristály-fehérség, Tavaszi Virágoskert és Mandulatej címkéjű Tomi kristályok előtt. Mégis most melyiket kell megvenni, hogy tiszták legyenek a ruháim?

Annyira berúgtam tegnap, hogy Nem tudom leírni mennyire rúgtam be tegnap. Tízes skálán akár 5 is lehetett, kegyetlen volt tényleg.

Egészen faszán megy már a Seven Nation Army is (habár kurvára egyszerű). Tiszta jó, a végén még zenélni fogok.

Akartam ide hosszan írni, hogy tegnap mit alakítottam annak ellenére, hogy blablabla... A lényeg, hogy tegnap újra jól éreztem magam és most tudom, hogy mit szeretnék. Itt a nyár, időm mint a tenger, úgyhogy hajrá. (Aludni szeretnék végre, haha.)

Üvegből iszom a 2009-es Bock, Villányi Portugieser-t. Legalább nem kólázom.

Most vettem észre, hogy a blog háttereként szolgáló képet nem nyújta szét ez a szar és ha más felbontásban nézem, akkor fos, fos, fos. Mindjárt elsírom magam.

Persze nem egy Kokomo, de 'lellén is gond nélkül ellennék egész nyáron.

A hétfői utolsó vizsgámra pedig a Balaton parton fogok tanulni, csendben, nyugalomban. Yay.

A "főzünk valamit abból, ami otthon van" akciókat eddig úgy hittem nem lehet elbaszni, de azért csak sikerült.

Továbbá már majd egy napja nem ettem semmit, ami nálam igencsak durva kihagyás. Lassan kezdek megéhezni, de nincs semmi gyümölcs/yoghurt/csoki itthon, ünnepnap az persze van. Faszom.

Persze a tegnapi megfázás ellenére ma fájós torokkal lent voltam fújni kétszer másfél órát, de legalább már oktávon belül tudok kötve váltogatni nagyobb hangközöket is.

Épp oly kellemetlen, fullasztó módon fáj a torkom, mint ahogy ősszel bő két hónapon át fájt. Annyi szerencse, hogy maradt még az ősszel erre kapott cuccból, úgyhogy evőkanál híján feles pohárból szirupozok. Csak meg ne ártson, hehe.

Újabban minden alkalommal mielőtt lemegyek kosarazni, Chariots of Fire, Rocky filmzene, Conquest of Paradise és egyéb buzdító dalok szólnak. Beleélem magam a játékba, nna.

Amint végzek a vizsgáimmal, újra elkezdek olvasni.

Hajnalban egy pohár whisky mellett projektoron meccset nézni nem rossz. Hajrá Mavs.

Nagy nehezen június elejére meglett volna a heti öt nap sport, erre két perc futás után begörcsöl a lábam és a táv kb felét kénytelen voltam végigsétálni.

Amikor "Következő blog" (random?) link egymás után három gyöngyfűzéssel foglalkozó oldalt dob ki, akkor elgondolkozom, hogy én mégis miért kezdtem el ezt írni és hova vezet. Azért remélem nem a gyöngyökhöz.

A nyáron kurva jól megtanulok zenélni, ősszel pedig lelépek az óceánpartra esténként egy bárban játszani és koktélozni faszán megtanulom a matekot és elkezdek vele pénzt keresni, amit aztán elbulizhatok újra, ugyanúgy nem fogok semmi hasznosat se csinálni, ahogy az elmúlt három évben tettem.

Végre az évben először egészen jól haladtam a "heti öt nap sport" projekttel, mire csütörtök este sikerült berúgni egy hangyányit.

A mai ebéd: Frédi-Béni szelet (940 g hús) és egy kevés sült krumpli. Ha ezt megeszem, akkor bármire képes vagyok.

Leszarom, hogy mit hagytam ki, mit vesztettem és miről maradtam le az elmúlt két évben, holnaptól újra rock&roll, tanulás, buli, bebaszás és nem rágódom az elmulasztott lehetőségeken.

Spanyolul és szerbül se lenne rossz megtanulni beszélni.

A hét sikere a "Gólya, gólya, gilice", "Tüzet viszek" és egyéb négy negyedes 3-4 hangot tartalmazó slágerek játszása volt.

Igazán ideje lenne már regisztrálni couchsurfing-re.

A tegnapi sonkás-gombás-tejfölös-majorannás-tojásos-sajtos tésztánál (továbbiakban: tészta) hittem el először, hogy van étel, ahol nem a húson van a hangsúly.

A Dunaújvárosi Diáknapok egy nagyobb falunappal egyenlő.

Ma két "all you can eat" (Trófea, vagy Mongol) vacsorameghívást is nyertem azzal, hogy jobb ZH-kat írtam, mint a másik két kompetens. Nice.

Facebook chat szobatársammal:

-E

-köcsög

-véletlenül belefostam az ágyadba bocs :D

-no para

-és kiraktam a lepedőt az acdc-s posztered helyére :D :D

-hogy szellőzzön?

-igen és ráírtam, h jimmy így szereti

-oks, köszi

Minket minősít...

Fél egytől fél háromig kosárlabdázni megterhelő. Ebből holnap sem lesz házileadás.

Mavs kisöpörte a Lakerst egy nagyon megalázó negyedik meccsel. Erre se sokan fogadtak volna.

Néha vannak rémálmaim és ami vicces a dologban, hogy általában élvezem. A leggyakoribbak az  apokalipszis közeli szituk. Most például földönkívüliek téma volt, de volt már mindent megzabáló rovarsereg, az emberiség kettészakadásából kialakuló atomháború és patkányinvázió is.

A koliban jött a hír, hogy fejünk felett UFO és most elvisznek minket kísérletezni. Hírekben, neten minden erről szólt és az egész emberiség lehajtott fejjel várta a sorsát. Az Alien-ek amúgy teljesen erőszakmentesen, gépiesen tették a dolgukat. Ha kérdeztünk tőlük valamit, arra válaszoltak, de azért az jelzésértékű volt, hogy a koli körül 10 méterenként önműködő géppuskaállványokat szereltek fel. Ellenszegülni nem volt érdemes.

Következő kép, hogy egy kisboltban vagyok, ahol élelmiszereket kell válogatnom, mivel azon is kísérleteznének. Haladok kifelé, de az őrszem meglátja, hogy valamilyen cuccom bontott volt, meg a sörről is hiányzik a kupak, viszont a hajóra csak bontatlan dolgokat lehet felvinni, így visszaparancsol. Itt emlékszem, hogy előbb a bontott Löwenbräu-s üvegre kerestem egy másik kupakot, majd inkább fogtam és kicseréltem az egészet rendes üvegekre. Tippem nincs miért maradt meg ez a helyzet ilyen részletesen.

Harmadik kép, hogy anyummal és apummal haladunk valahol panelházak közt, egy papot keresünk. Mikor megtaláltuk egy sárga szobába léptünk, a szőnyeg vérben úszik, négy szék, egy asztal, más nincs. Apámmal vittünk a papnak két sört ajándékként. Rövid beszélgetés után kifejtette: látja az arcunkon, ketten itt tényleg félnek a végtől, egyikünk viszont csak viccelődik vele. Ekkor elröhögtem magam és felébredtem.

Fél kiló magyarosan pácolt tarja rizzsel, pirított hagymával és gombával egy fő részére már kihívás. Tényleg újra rá kell állni a heti öt nap sportolásra.

Ha lenne fényképezőm simán indulna a megalomán gasztroblog.

Ma vásároltam összesen:

• 7 deciliter szamócaszörpöt,
• 0,5 kg darálthúst,
• 0,5 kg baconba göngyölt virslit,
• 0,5 kg előre pácolt tarját,
• 15 db tojást,
• 0,5 kg csiperkegombát,
• 1 kg kenyeret,
• 1,1 kg debreceni kolbászt,
• 2 kg krumplit,
• 1 kg tésztát,
• és 400 g hagymát.

Ebből a kenyér és a debreceni kétharmada szobatársamé, a maradékot én fogom megenni. Persze nem egyszerre.

Jajaj minden szar a nyakamba ömlik.

A keddi akció után tegnap nyilván semmit, ma eddig összesen másfél órát tanultam gyorstalpalva a félév legnehezebb ZH-jára. Minek járok egyetemre...

Szétreped a fejem, semmire nem emlékszem a tegnapból, pedig az elmeséltek alapján alkottam.

A heti millió dolláros kérdés: mi történt tegnap?

A tenyeremen és a szemem mellett otromba horzsolások, pedig még meg is borotválkoztam, hogy szexi legyek, haha.

Majom mutatja be a töküres Madison Square Garden közepén egy magnóból szóló új Beastie Boys lemezt, amit nyilván mindenki szeret.

Pénteken ballag két unokatestvérem is.

Emlékszem, amikor mi fényképezkedtünk tablóhoz szinte minden osztálytársam 15-20, de akár 30 fotót is kért, hogy aztán barát/barátnő, BFF, család, kedvenc tanár, de még a szomszéd is kapjon emlékbe. Talán én toltam egyedül a minimális hat darabbal: kaptak szülők, nagyszülők, a maradékról gőzöm nincs kihez került.

Az egész felhajtásból tulajdonképpen csak a nagy közös kajálást élveztem, meg persze hogy vége a sulinak. Ezért a kettőért még az egyetemet is érdemes lenne elvégezni.

Amikor Dallas - Portland meccsen a Trailblazers 20 pontos hátrányból jön vissza két pontos előnyre 40 másodperccel a vége előtt, akkor bizony igencsak idegesítő ha egy rosszul hűtött processzor miatt lehal a gépem és nem láthatom a végét. Legalább nyertek.

-Jimmy, saját bevallásod szerint tízes skálán mennyire vagy bebaszva?

-Kettő.

Nem kettő volt valójában.

A 26 cm átmérőjű, bő 5 cm magas serpenyőm dagadásig tele van a legújabb borsos-bazsalikomos-csirkés majorannás-tejfölös tojásos-sajtos tésztámmal. Simán 3-4 főre elég lenne, de még nekem is két nekifutás kell majd szerintem.

Baromi jó dolgokat tudok már sütni-főzni 500 forintból.

Bazz.

Vásárhelyi Napok és 33° parti napján jött elő a mizantróp, életunt énem. Fasza.

Délután ledőlök 4-5 órára aludni és ez idő alatt húsznál is több olvasatlan levelet kapok. Faszom az egész rendszerbe.

Barúgtunk na ha nem jött vlna le.

Szóval most még nem szeretenék mesélni a ma estéről de klényeg a lényeg hogy ugyna csak fél 12-kor csatralkoztam, de onnan iskerült odáig jutni, hogy á bazmeg inkább mindegy. És akkor ez most a cenzúrázott változat ahol figyelek arra hoyg egy sorba egy állítás kerüljön meg minden. Meg hogy pl rendőrségi feljelentések meg ilyen  ne kerülhessen ez alapján meg minden meg blabla.

DE tényleg a lényeg, hogybuták votlunk és jó volt és kkabbefaszolm önkormányzat, hehe.

Amikor bent van winamp shuffle-ben az összes mp3-am, és Pink Floyd után hirtelen Meshuggah jön, na az az érdekes élmény, nem a Wasabi.

Ma pedig a Wasabi-ban ebédeltünk, tudniillik nyertem egy fogadást. A hely pont azt hozta amit vártam: érdekes cuccok, fura ízek, de én inkább maradok a hortobágyi palacsintánál.

Zenetanártól visszafele jövet biciklizve az Üllői útnál eltaláltam egy kis oszlopot, minek következtében előrezúgtam a hátamon lévő egy hete vásárolt szaxofonnal. A bicaj pedig utána rám.

Így vigyázok a cuccaimra, gyönyörű. (Mondjuk nem lett semmi baja, faszán ki van párnázva a tok.)

22 évesen eléggé felelőtlen voltam a megtakarítások terén.

Adulthood. A jó filmek jegyzékébe.

A hús fasza lett.

Megszültem életem első önálló pácolt húsát: vörösboros-köményes-majorannás-fokhagymaborsos tarja. Holnap meglátjuk milyenre sikerült.

Azon túl végre van hangszerem és első alkalommal sikerült valamennyire normálisan megfújni is. Innen már egyenes út vezet kaliforniai óceánparton való utcazenéléshez.

"El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Angeles del Río de la Porciúncla"

"Asszonyunknak, az angyalok királynőjének városa a Porciúncla folyón"

Akkora punnyadt nyugger szarkupac vagyok, hogy hiába hívtak két helyre is (egyiken ráadásul ingyen vacsi), péntek este fél 10-kor itthon ülök, ezt hallgatom és egymagamban gyűlölködök.

Ma még a Magyar Egyetemi és Főiskolai Sportszövetség tisztújító közgyűlésén is voltam, persze annyira nem vagyok sportos, hogy bármit tevékenykedjek itt. Aztán néztem hangszert, ami nem lesz egy olcsó buli, úgyhogy ajánlom, hogy komolyan gondoljam utána.

Fél egykor hazajönni a Bercsényiből nem jó, de utána a hajnali 02:20-ig tartó kosárlabdázás kárpótol egy picit.

Egy fél óra laza bemelegítés és szolid két óra kosárlabdázás után összesen három vízhólyaggal lettek gazdagabbak a talpaim. Az egyik a hüvelyujjam lenyomatának 2-2,5-szerese is van. Pfuj, ronda.

Megoldásként egy pohár whisky-vel enyhítem a dolgot.

Na meg aztán az sem épp egészséges látvány, hogy miközben hazafelé igyekszem a kocsmából, találkozom hugommal, aki még csak most megy az éjszakába bulizni.

Sidebarra pedig, hogy már a rumokra is van valamilyen EU szabvány a pálinkákhoz hasonlóan, így az eddig "Győri Rum"-ként nevezett izét a továbbiakban "Győri Runn" néven lehet kapni. Gyönyörű.

Na mondjuk így félrészegen most mindenkit szeretek.

Nekiestem a 8-10 centis hajamnak hugom öltözőtükre (nem tudom a pontos nevét, ami minden lány szobájában van félméteres tükör, na olyan) előtt egy papírvágó ollóval.

Persze végül géppel lett letolva mindenütt 3 mm-re. 10 éves koromban volt utoljára ilyen rövid hajam.

Torkos csütörtök után mozdulatlanul emésztek az ágyamon, a szobában félhomály, Kalkbrenner zenél.

Most pedig még fél órán át dolgozom, majd lefekszem aludni, 8-kor kelek és 10-kor utazok el a faszba. Érdekes hétvége lesz.

Felespohárból iszom az S-budget vörösbort. Kollégium, az.

Mondjuk az jól esett, amikor ZH után öten magabiztosan magyaráztuk a tanár úrnak, hogy az egyik példát miért nem lehet megoldani.

Faszomat, büdös kurva életbe, faszomat semmi időm nincs. Soha többet nem fogok másért dolgozni, csak a saját javamért.

Félálomban még az ágyban megállapodtam abban, hogy leszarom, nem érdekel ha ma is elalszom a 10 órás gyakorlatomat. Erre most, hogy felkeltem látom, hogy csak fél 9 van, a végén még beérek.

Simán képes voltam eltévedni az Allee pláza körfolyosóján. Nem az én világom, na.

Az előzőhöz hasonlóan szánom azokat, akik csak a saját kis apró ügyüknek élnek (hogy legyen tisztább a föld, legyen több sport az egyetemen, legyen több művészet, stb.) és csak kérnek és kérnek, merthogy pénzt azt mi adunk.

Én pedig széttárom kezeim és hiába mondom nekik, hogy az ő ügyük ugyanolyan huszadrangú, mint a másik százé, én vagyok a köcsög ha nem kapnak. Hát baszki adnék én, de nem lehet mindenkit megetetni.

Őszintén szánom azokat, akik a hivatalos leveleiket nem vezetéknév.keresztnév@szolgáltató (vagy ehhez hasonló) alakú e-mail címről küldik.

Mindenki köcsög.

Kedves Naplóm!

Az elmúlt egy hétben volt szerencsém két Dékán-jelölttel jópofizni, kibiciklizni gazdagrétre dombnak felfele lapos hátsó gumival (a kurva hidegben), órákon át terembeosztásokat készíteni és hajnal 3-as csütörtöki fekvés után péntek reggel 8-ra menni egy húsz perces megbeszélésre, amihez semmi közöm nem volt.

Legalább ma volt újra zene és ott viszont akkora király voltam, hogy mikor azt mondta tanárnő, hogy "nagy szeptim G-re", akkor előbb vágtam rá az Fisz-t, mint ő. Következő alkalommal már lehet, hogy hangszer is lesz.

Mai napon pedig túlestem életem első zeneóráján.

Tényleg baszki. Január elejére sikerült leszorítanom a gmailben "megcsillagozott" leveleim számát 10-15 körülire, erre faszom most megint van negyven.

Ott tartunk, hogy már bulizni sem tudok elmenni értelmes időben, mert baszki még este is dolgom van. Hát a faszom se fog soha többet a közösségért dolgozni.

Ma mikor egyetemről hazaértem, szobatársam még aludt:

-Jó reggelt! Délután négy óra van.

-Jólvan, na, voltam már bent.

-Milyen órán?

-Tesiztem.

Persze majd egy-két-tíz év múlva, amikor újraolvasom ezt az egészet, nem sokra fogok az előzővel menni, úgyhogy: csütörtök este újfent vállalhatatlanul bebasztam, ennek következtében épphogy sikerült beérnem pénteken a könyvtárba, épphogy sikerült emberi időben kiköltöznöm az albérletből, de bőven nem volt már időm arra, hogy haza is jöjjek.

Sebaj, mentem volna a szombat reggeli vonattal, amit persze lekéstem, ahogy a 10 órásat is. A 12:52-kor indulót már majdnem elértem, de hát meg kellett venni azt a dupla húsos hambit a restiben, így mehettem fél órával később, 400 forinttal többért.

A hambi már csak azért is jó választás volt, mert otthon durván zsíros-fűszeres sült oldalas várt, meg mellé még egy töltött paprika, úgyhogy fájni fog majd ha tavasszal újra elkezdünk futni. (Oldalasból utána ettem még egy -az elsőnél kétszer nagyobb- darabot, hehe.)

Az albérlettel is én szopok, mert baszki még mindig csak négy főt találtunk az öt helyre. A főbérlő baromi rugalmatlan, a szerződést is nekem kell megírnom (miszerint ezentúl mi off, új lakók jönnek) és még így se fix, hogy visszajön a kauciónk.

A fentieken túl pedig lassan szakdolgozni is kéne, napi kötelességeimmel (ami kikúrt sok) is foglalkoznom kellene és már most fosok, hogy mégis, hogy a francba lesz nekem időm félév közepén ha reghéten sincs.

Sokszor van az, hogy már majdnem ide írtam valamit, már majdnem jóváhagytam azt amit leírtam, aztán törlöm az egészet a fenébe. Azért van, mert úgyis csak azt írnám, hogy épp milyen szar nekem. Ezt viszont meg tudom fogalmazni egy szóval is.

Faszom.

Életemben először fizettem 1500 forintot egy szendvicsért. Subway, az.

Kezdenek elszaporodni az eljegyzések az ismerőseim közt. Durva. Sőt, múlt héten meglett az első baba, a szülők fiatalabbak nálam is. Durva.

Szóval kiköltözünk az albérletből és most kurvára szopó van, mert az öt helyből még háromra kellene embert találnunk, hogy ne bukjuk a kauciót. Faszomat.

Ahhoz képest, ahogy indult, teljesen józanul sikerült hazaérnem.

A mai úgy kezdődött, hogy még szerda este mondta lakótársam, hogy szombaton itt aludna néhány (szám szerint két lány, három fiú) ismerőse. Ma mikor megérkeztek és egyik srác benézett szobámba, akkor derült, ki, hogy anno mi 8 éve együtt kosárlabdáztunk és amúgy kurva jó haverok vagyunk, csak évek óta nem láttuk egymást. (Főleg nem józanul.)

Azóta megittunk 2-3 kör unicumot, 2 kör pálinkát, egy kör vilmost, egy sört és most megyünk tovább, mert itthon elfogyott a sör.

Mindeközben Egyiptomban.

A mai a harmadik nap zsinórban, hogy másnaposan kelek. Most már elég lesz.

Időközben végeztem a vizsgaidőszakommal (időszak, hehe), kényelmesen berúgtunk tegnap, ma kiköltözés bulit tartunk az albiban és talán a következő fél évben összeszedem magam.

És amikor végre akad egy tárgy ami őszintén érdekel, akkor is csak vizsga előtt este 8 órakor kezdek el tanulni rá, nehogy véletlenül szerezzek egy normális jegyet a félévben.

Többet pedig azért nem fogok csak a filmek címe alapján letölteni bármit bittorrentről, mert a Szerb Filmmel és a Beverly Hills Chihuahua 2-vel fogyaszthatóság tekintetében egy hangyányit mellé fogtam.

Húztam két közepesen szar tételt, teleírtam négy lapot és kiültem felelni. Ezen túl még felelet közben íratott velem két oldalt, majd pedig...

-Annyira hiányos a tudásod, hogy kettesnél jobbat egyszerűen nem lehet rá adni. Pedig neked meg lenne hozzá az eszed, érted a dolgot.
-Hát csak ez engem egyáltalán nem érdekel.

 A flegmaságomat talán az tetézte, amikor egy feladatot azért nem vezettem le, mert majdnem ugyanolyan mint az előző és így "csak nem írom le kétszer ugyanazt".

Jaigen, még a tanulságok könyvébe: ahogy vizsga előtt vártam a tanszéken és sétálgattam körbe egy nagy asztal körül újra rájöttem, hogy én aztán kurvára de nem szeretnék itt dolgozni. Az egész hely egy lepukkant szar, a docensek irodái hosszú lyukak, bennük egy sor szekrénnyel és egy asztallal, az előtérben egy halom ősrégi számítógépház (az még jól jöhet valamire, ne dobjuk ki) és nem találni egy összefüggő négyzetmétert, ahol ne lenne valami baja a vakolatnak. Az egyetlen korszerű dolog egy kávéfőző volt.

No és akkor ha sokat tanul az ember, akkor ide jöhet dolgozni nyolc+ órában, állami pénzért kutatni olyasmit aminek semmilyen gyakorlati haszna nincs (ez utolsó spec. nem zavarna). Míg máshol kevesebb szívás mellé több szabadság jár és talán még az ajtókról sem kopott le a festék.

Vizsga előtt egy órával észrevenni, hogy nincs megadva a vizsga helye neptunon...

Jól kezdődik.

2011-ben elértünk oda, hogy a magyar társadalom egy része online közvetíti egy gyilkosság lefolyását, az áldozatok neveinek, facebook lapjainak linkelése mellett.

Részletesen le akartam írni, hogy mit kajáltam ma, de inkább csak a lényeget: kurvára tele vagyok. Nem mellesleg szánni való, ha már erről írok.

Az előző pillanatig viszont az volt a para, hogy az utolsó vizsgaalkalom csurig van telve és nem tudtam felvenni. Köszi annak aki leadta. Kisdobos becsszóra most tanulni fogok és még vizsgázni is elmegyek.

Most épp bohóc-rapp szól. Pár év múlva jót fogok szórakozni azon, hogy anno milyen zenéket hallgattam.

Persze jött újra a szokásos Pálfordulás és most aztán mindent kurvára meg akarok csinálni és soha többet nem baszom el az időmet. (Kellene egy counter, ami számolja, hogy hányszor fogadom ezt meg.)

Újra le fogom adni a vizsgát. Azt, amit csak a mostani vizsgaidőszakban leadtam már négyszer. Azt, amit két éve simán megcsinálhattam volna, de túl laza voltam megírni a beadandó házikat. Azt, amin amúgy a diplomája múlik minden itt tanulónak. Persze én még egyszer sem mentem el vizsgázni, pedig lehet, sőt valószínű anno elsőre meglett volna.

Most először érzem úgy, hogy ez a szak engem olyannyira, de annyira nem izgat, hogy a puszta érdektelenség miatt képtelen leszek elvégezni. Tekintve, hogy e pillanatig már három és fél évet beleöltem, helyzetemet a szopó kifejezés írja le legjobban.

A legrosszabb az egészben, hogy amúgy nem egy sátántól való értelmetlen szar az, amit tanulok. Amikor tanulok, értem is, sőt amikor megértek egy-egy dolgot egészen kellemes elégedettséggel tölt el, ugyanakkor el nem tudom képzelni, hogy valaha ilyen munkám legyen.

A hét remek beszélgetése két lakótársam közt:

-Hú holnap délután megint geci rottyon leszek.

-Miért, meddig dolgozol?

-Hát egészen 10:20-tól 12:00-ig. Közben van egy szünet.

Windows Vista-n is van kékhalál.

(Tisztában vagyok vele, hogy a valaha kiadott legmegbízhatatlanabb rendszer, de egyszerűen lusta vagyok bármi mást a helyére telepíteni.)

Epic fail.

Ma ittam először újra a szerda óta. Persze csak egy pohár whisky, nem akarok többet.

Ó baszki, az ilyenek láttán megreped a szívem.

Igazán rutinosan kerülöm a név szerinti megszólításokat, mikor ikertestvérek egy-egy tagjával találkozom.

Szilveszter esténként el szoktam látogatni nagyszüleimhez. Talán négy éve volt először, a lakásuk épp útba esett miközben az esti helyre igyekeztem, gondoltam felugrok egy órára. Persze utána mentem tovább bulizni, de mégiscsak tök jó érzés volt.

Azóta így volt minden évben, ahogy idén is. Idén először nem mentem utána sehova.