Szóval az a helyzet, hogy innék INNÁK, mert sikerült lenyomniuk a torkomon pár deci bort meg egy jobb féle házi körtét, ami így triggerként hatott. Alacsony az ingerküszöböm, igen. De nem tudom elérni a társaság*, mert egyik se képes bekapcsolni a kurva telefonját. Faszom. Most igyak magamban (rossz vége lesz), vagy keressem meg őket a közeli helyeken dombokon hegyeken**, hátha ott vannak? (Annak is rossz vége lesz.)

Egyébként görcsösen belém rögzült az, hogy de-vel meg és-sel nem kezdünk mondatot, meg néhány ilyen apró nyelvtani szabály. Mert bár rühelltem, gyűlöltem a magyartanárunkat, a nyelvtant szerintem tök jól tartotta és egészen szerettem és nem is voltam rossz nylevtanból (irodalomból meg egyszer félévkor majdnem buktam, dehát kit érdekel, felvételihez csak a matek kellett). Szóval a lényeg, hogy olyan pusztulatosan nem szar a helyesírárom (remélem), mint általában, de már meguntam hogy de-vel meg és-sel nem kezdünk mondatot, meg hogy nincs "deviszont", szóval leszarom. Nyelvében él a nemzet, legalábbis amíg nem becézünk mindent agyon.

*Mert napirajz óta random elhagyjuk a tárgyrag.
**Gyűlölöm azt a dalt.

A cucc bepácolva és kaptam a szomszédtól egy tegnapról maradt majdnem teljes üveg Bock-ot. Kollégium FTW. Lehet mégsem kéne kiköltözni.

Egyrészt gyönyörűszép ma éjszaka a ködben Budapest. A Boráros térről a hídon visszafele futva nemhogy a Szabadság hidat nem lehetett látni, de még a túlpartot sem. Csak haladtam bele a nagy szürkés-fekete semmibe.

Másrészt a cipőm napokon belül meg fogja adni magát, mert az egyik lyuknál a fűző szétdörzsölte a varratot és már alig tartja valami. Remélem egy évig garis és visszaveszik e miatt. Ahhoz drága volt, hogy 10 hónap után tönkremenjen.

Harmadrészt be kéne pácolni a csülköt.

Emlékszem, amikor pár éve még rom másnaposan mentünk reggel a laborba és mérés közben egy parafadugót találtam a zsebemben. Csak röhögtünk. Régen volt.

Wow. Napi irigykedés.

Ma reggelre a szűk öt órás alvás mellett ezt sikerült alkotni.

Újra gimiben, aminek az épülete leginkább a Széchenyi Kastélyra hasonlít, a portások az egyik előző koli biztonsági őrei. Szerteszét ki van plakátolva, hogy a helyi NBI/B-s kosárlabda csapat 9(!) tagját elrabolták terroristák, akik közül az egyik Al-Farouq Aminu. Gimis rossz szokásomhoz megfelelően első óráról kések öt percet, a (még néhány faktos álltal is rühellt) magyartanár az ellenőrzőmbe akar írni valamit, de leérvelem a gecibe. Victory!

Na ezt hogyan?

Görcsöl a hasam, mert voltam olyan okos, hogy a mai napi ebédem és vacsorám egy egész grillcsirke volt önnmagában. Ennyi eszed van Jimmy.

Amikor azt mondom, hogy órákon át tudunk nosztalgiázni arról, hogy egyetem első pár évében hogy ittunk, akkor az azt jelenti hogy tényleg 4-5-6 óra alatt sem fogynánk ki a sztorikból. A gond az, hogy most már csak nosztalgiázunk egy üveg bort mellett.

Lefekvés után realizáltam, hogy tegnap este csak és kizárólag azért nem bontottam meg egy üveg bort, mert ugyan meg tudnám inni és az "ökör iszik magában" elvnek sem vagyok híve, viszont megijedtem hogy elálmosodok, picit becsípek. És ezért képes voltam otthagyni a hűtőben. Szavakat nem találok a viselkedésemre. Ilyen még nem volt.

Ott tart a világ, hogy most már csirkefarm live stream mellett Adatbázisok ZH javítást is élőben nézhet az ember, ha épp unatkozik. Eszem-faszom megáll.

Hétfő este óta nem mozogtam egyáltalán, a mai edzés után pedig rottyon vannak a lábaim. Nagyon. Holnap meg meccs. Fasza.

Mióta hazajöttem csütörtökön, egyszerűen éhes vagyok. Pedig itthon nem is mozgok nagyon és mégis félóránként eszek valamit. Mondjuk nem para, lemozgom majd jövő héten.

Hazajöttem a 6:24-es vonattal, amin alig-alig voltak. Kilencre itthon voltam, olllyan jót aludtam a saját ágyamban, friss ágyneműhuzatban este hatig. (Tudniillik tegnap éjjel már megint nem aludtam egy percet sem. Nem jó ez így.) Felkeltem, anyám rakott krumpliját zabáltam és még van egy rakás fasírt is.