Nem azért írok vasárnap negyed hétkor, mert korán sikerült kelni és szorgos napnak nézek elébe, hanem mert egész éjjel a BSG második évadját néztem. Kemények ezek a szombat esték.

Szerintem én vagyok az egyetlen ember, aki képes masszívan elbőgni magát a Battlestar Galactica 2003-as pilot filmjén. Pedig nem vagyok érzelgős típus, sőt. Nem értem.

Amúgy ezt kezdtük el csinálni. Állítólag gyilkos. Most nyomtam le a második hetet, kedd-szerda-csütörtökön kellett ugrálni. Hát, így szombat hajnalban is elég kemény izomlázam van még. Kíváncsi vagyok meddig bírjuk. Kizárt, hogy végig tudjuk csinálni.

Egyébként otthon vagyok a hétvégén, ami többek közt azt jelenti, hogy 

• Zsoltival szombat este fröccs (és könnyen lehetséges bekúrás);
• mérlegre álltam és nem fogytam, úgyhogy remélem szar a mérleg;
• nagyszülő látogatás turné;
• nem vagyok Tokajban. Faszom.

Ma is voltam kint. Sajog a lábam, masszív izomláz a hátamban, de élvezem.

Csak elmondhatom magamról, hogy az elmúlt tíz napból kilencen sportoltam legalább másfél órát. (Kosárlabda-ugróedzés-futás, nyilván.)

Királyság.