Mondjuk mi másra lehetett számítani. Oh well, no one lives forever.

Most éppen viszonylag kényelmesen fekszem az ágyon.

Kicsit talán elkúrtam a ma reggeli Balaonra tartó vonatozásomat azzal, hogy tegnap éjjel nemtudom mikor, nemtudom hogy jöttem haza. Marha ügyes vagyok, mert ezzel a 08:12-kor indulóval lent lettem volna vonyarcon 3 óra alatt, 0 átszállással. Így, hogy éppen lekésem, így a 9:38-assal 5 órás utam lesz, 3 átszállással.

Végülis akár haza is mehettem volna miután letudtuk a fröccsözést, de okosan úgy határoztam, érdemes lemenni a Deep-be este 20 körül, biciklivel. Utolsó emlék az, hogy a negyedik gin tonicomat szürcsölöm és talán még RATM ment a hangosból. Tenyereimen van 1-1 horzsolás. Oh well, megesik az ilyen.

Pedig megpróbáltam ma reggel, de ez kurva esélytelen volt, hogy elérjem.

Letudtam a kis standupjaimat, illetve inkább tesztírásaimat. Repülősöknél szerintem picit piac alatt fizetnének, viszont a meló maga elég érdekes, nameg a 90%-os repjegy kedvezmény se hangzik rosszul. Eszembe is jutott rögtön Mara, Csevi meg Vízililiom is. Élnének mint hal a vízben.

A nyomtatósoknál kevésbé érdekes a dolog, viszont amikor kérdezték, és mondtam, hogy mi alatt nem szeretnék aláírni, visszakérdeztek: oké, akkor mi az az összeg, amiért már jókedvvel csatlakoznék. Hmm.

Közben ma még felhívott egy fejvadász is, aki meg a szerszámkészítőkhöz keres embert. Jól hangzott, amiről a telefonban mesélt.

Persze megint belelóg az ujjam a bilibe, azt képzelem hogy az én szaktudásomra (LOL) szomjazik a versenyszféra krémje. Pedig csak behívtak három tökmainstream multihoz első körre.

Picit felmelengettem a melókeresős projektet is. Reggel megyek a nyomtatósokhoz, kedden meg a repülősökhöz. Talán ideje lenne készülni is egy kicsit.

Van ez a csirkemellfilé+főttsültkrumpli+fűszerek fétisem. (Tudom, faék egyszerű.) Ott szoktam elbaszni, hogy vagy túl keveset főzöm a krumplit, vagy rommáfőzöm és úgy megy már a sütőbe. Most épp utóbbi.

Nem baj fiam, majd legközelebb ügyesebb leszel.

Ma volt szerencsém elcsípni 10-15 percet az egyik nagy, kereskedelmi TV csatorna híradójából. A következőkről esett szó:

• a 2024-es budapesti Olimpiát népszerűsítő program volt Miskolcon;
• eltűnt egy kiskutya újpesten, felszállt a 14-es villamosra, de a rendőrök szerencsére megtalálták;
• új bébielefántnak keresnek nevet valamelyik állatkertben;
• tegnap volt a függetlenség napja az Egyesült Államokban;
• a fentihez kapcsolódóan: hot-dog evő világbajnokságot is rendeztek valahol.

Oh well. Miért Jimmy, mire számítottál?

Így utólag nézegetve igencsak elmentem volna erre a VOLT fesztiválra. Oh, well. Legalább marad egy kis pénzem.

Ezzel a blog dologgal is úgy vagyok, mint az iskolával. Mindig nagyon elhatározom, hogy a következő hétfőtől rendszeresen nyomjuk, aztán nézd meg mi lett belőle már megint.

Megvolt 2015 első Szentendrei bicajozása. Nulla defekt, remek idő. Jó napot zártunk Kedves Naplóm.

Túrós tésztát eszem töpörtyűvel. Esetleg még egy kis libazsírt kenhetnék rá.

Éjjel fél 4-kor Panterára tudok dolgozni.

Csak lenne valami tabletta lustaság ellen. Júliusban remélem önfeledten fogok bebambizni a Gellért hegy tetején, záróvizsga után.

Ha azért nem fogok végezni ezzel a szarral végre, mert teljesen betelt az udolsó szigorlati alkalom mielőtt még jelentkeztem volna rá, leszopom magam.

Amúgy meg tudom mi a bajom. Az a bajom, hogy kevés zenét hallgatok újabban. Annyira jól esett ma meló közben egy kis Empty Words... Holnap valszleg Pink Floyd napot tartok. Vagy Doors? Esetleg Joy Division?

Egy kicsit néha buliznom is kéne, mert teljesen elveszett belőlem mnden. Ó jajj.

A Carte d'Or kávés jégkrémével megvettek kilóra.

Basszameg, most tényleg Fu Manchu lesz a hajón?

Mától masszív diétába fogtam. Masszívan komolyabban fogom venni a tanulást, a munkát is. És legalább heti háromszor sportolok valamit.

Csak letudtam az idei első szabadság híd sörözését is.

Mondjuk a Comfortably Numb-ról nem épp a borzalmas jelzővel nyilatkoznék.

Talán szeptemberben volt utoljára a lábamon a futócipőm. Ma nekiálltam és sikerült kierőlködni 4 kört a Bikáson, reméljük májusra lesz az már 6-7 is. Nyár végére meg talán kettő, a szigeten.

Is there anybody out there?

Nem tudom mi történt, de egyszerűen elfogytak a sorozatok, amiket nézek. Alig iszom amúgy, habár 2-3 hete volt hosszabb péntek estém. Még mindig ugyanott dolgozom. Annyira nem jó, de azért persze nem is rossz. Alig mozgok. Pedig igazán lemehetnék ide a Bikásra futni. Unalmas kis huszonsokpár éves szobarocker leszek most már örökké.

Na majd most. Hahaha.

Masszívan fáradt vagyok így szolid háromnegyed egykor miután hazaéjszakaiztam a Bikásról. Józanul.

Végül is csak kaptam a gyártól egy normális teljes munkaidős állásajánlatot. Van itt minden kérem önkéntes nyugdíjpénztár befizetés, 13. havi, életbiztosítás, év végi bonusz, cafeteria, blablabla. Épp csak a lelkesedés hiányzik belőlem, mert hát a faszom se akar heti 40 (45?) órában dolgozni. Legalábbis ezt nem. Megpróbálok még így kibekkelni egy fél évet, ha addig nem vesznek fel egy izgalmasabb helyre, akkor jó lesz ez is. Azért nem rossz a hely, csak hát dolgozni kell.

Kb december óta halogatok egy könyvvásárlást. Most mikor végre rászánom magam a dologra, látom, hogy a kedvező dollár/forint árfolyamnak köszönhetően immár 12 helyett 19 ezerért szerezné meg nekem a bookline. (Az Amazon se sokkal jobb, ott 10 helyett 15-ből úsznám meg.)

Hát nem nagyon megy ez a napló írás.

Voltam november-decemberben állásinterjún egy egész jó helyen, de sajnos most kevés vagyok nekik. Azt mondták gyúrjak picit még és találkozzunk májusban. Hát jó. Munkahelyen hol jó, hol uncsi. A karácsonyi céges buli után mentem egy (pár) kört a 4es villamoson reggelig, mire sikerült hazaérni.

Amúgy semmi érdekes, semmi izgalmas.