Amikor ma az intersparban előttem álló faszi vett 20 deka párizsit, 5 zsemlét és egy öngyújtót, majd pedig elkezdett azon problémázni, hogy szegény pultoslány a zsemlét véletlen 24-nek ütötte be 16 helyett, akkor.

Sportolni jó.

Így közel 24 évesen kaptam rá az Offspring-re és Pennywise-ra. Későn érő típus-e vagyok. Legalább nem mondhatják azt a nagy zeneműértők, hogy divattinédzserpunkselyemfiú.

Egy hónapja még ujjongva örültem, amikor gmailbe belépéskor csak 7 olvasatlan levelem volt. Most ugyanez már fárasztóan soknak számít.

Amikor már a százatik bőr húzzák le a "kamionosok és kurvák" partikról ("orvosok és nővérek", "papok és apácák", "menedzserek és titkárnők"), egyre inkább létjogosultságát érzem a "fermionok és bozonok", "operátorok és sajátvektorok" témáknak is.

Most vettem csak észre, hogy mióta váltottam, ugyanazt a sablont használom itt is, mint a főzősön. Az egyszerűség gyönyörködtet.

Na ez megint kemény lesz.

Miután ma hazaértem, lefeküdtem aludni egy pár órára. Sikerült a következőt álmodnom: egy kocsmában ültünk, amikor jött a hír, hogy a felsőoktatási törvény modosulásával az összes egyetemi internetszolgáltatás állami kézbe kerül (ez már csak így megy manapság). Mi több, a jó állam a hallgatók egy részének hajlandó kifizetni ezt a szolgáltatást. Sőt, ezen szerencsés hallgatók még egy kis nyulat is kapnak az ingyen internet mellé.

Mondanom sem kell, hogy szerencsés hallgató voltam és amint kiléptünk a kocsmából, a kezembe nyomtak egy nyuszit. Amúgy tök aranyos volt, viszont a karomba harapott a csöpp szájával és iszonyúan fájt. Akkor próbáltam lerázni, de nem engedte el a karomat. Végül addig basztattam a nyulat, mire felébredtem.

Most mégis, mi folyik a fejemben, ha ilyeneket álmodom?