Ez! Nem ám Beyoncé meg Kanye West. Nem ám villogó klippek meg kiúszik-beúszik effektek. Picit szégyellem azért magam, hogy csak huszonpár évesen találok rá ezekre a dalokra.

Napi három normális kajálás után még hajnali egykor nekiálltam a képen látható bő fél kiló főtt tarjának és pereputtyának. Mondván a felét nem eszem meg, mert az kevés, a harmadát meg nem hagyom meg, mert olyan keveset már nem hagyunk meg. A vicc az, hogy egy hete itthon vagyok nulla testmozgással és még csak egy szűk fél kilót sikerült híznom.

Terhes nő nem eszik annyit mint én.

Mára virradóra -ami most épp délután fél négyet jelentett- olyan eszement történeteket sikerült álmodnom, hogy ha kicsivel több írói véna lenne bennem (a nullánál), már neki is láttam volna leírni mindkettőt. Első körben valami poszt-apokaliptikus Resident Evil sztori volt, csak zombik helyett robotokkal és némileg szervezett emberi ellenállással. Másodjára meg egy kis vidéki árvaház/iskola, ahova pestről érkezik egy új gyerek, aki rafináltabb a helyi tanároknál és csínytevésekre tanítja a többi kissrácot. Hangulatvilágában Pál Utcai Fiúk, csak nem halt meg senki a végén. Még.

Pedig már egy előtt lefeküdtem aludni, nem tudom miért kellett ilyen későn kelni. Hiába, otthon vagyok, a saját ágyamban. Azért az mégis durva volt, hogy egyszer még robotokra lövöldöztünk, meg tankot vezettünk, aztán ott voltunk a háború utáni kisfalun és az iskola mögött cigarettáztak a fiúk.

Még a szombat estéhez apróbetűkkel: de, sajnos nagyonis be voltam rúgva. Namindegy.

Homeland S2 évadzárója igen magasra tette a lécet.

Tegnap egyrészt berúgtam, másrészt miközben jöttem hazafelé, megrugdostak. Mondjuk csak ilyen kertvárosi faszagyerekek lehettek, mert így másnap csak a piától fáj a fejem, mást nem nagyon érzek. A pia egyébként kitűnő volt mert betermeltünk hárman két kancsó bort (meg mellé némi szódát), a maradék fél üveg otthoni pálinkámat és meg se éreztük. Úgyhogy kénytelen voltam még utána átnézni a Zöld Gyémántba, aminek már a neve is csak rosszat sejtethet, de ezzel ellentétben egészen normális hely. Úgy értem rendesen ki vannak festve a falak és a legaljasabb vendég az a pár vihorászó huszonéves csaj volt. És akciós volt az "Alattomos" koktél.

Viszont ezen a rugdosós dolgon nem tudok megjegyzés nélkül átsiklani. Szóval spiccesen ballagok haza a négyes vili felé minding my own business, véletlen belebotlok egy 6-8 fős társaságba, ők meg megrugdosnak. Hát basszus hol élünk, hogy ilyet lehet, ráadásul nem is az Orczy parkban voltam, hanem a kibaszott néges villamos vonalán a Mester utca és a Boráros közt. Persze gondolom valamivel kiprovokálhattam ezt, de annyira részeg mégsem voltam, hogy bárkit sértegessek, sőt, alig voltam részeg. És még csak meg se rugdostak rendesen, el se vették az értékeimet (a részeg önbecsülésemen kívül), szóval csalódott is vagyok. (Bennük.) Mondjuk ennek így utólag örülnöm kéne. Azért örülök is, meg kell vallani.

Connecticut school shooting. Faszom.

Az elmúlt napok legnagyobb élménye az 55 forintra leakciózott Óriás Túró Rudi volt. YOLO alapon fel is tankoltunk belőle bőven. Kibaszott szánni valók vagyunk.

Grafit bárminemű konkrétum megjelölése nélkül hűen írja le a mai magyar valóságot. Aki nem ismerné, további rajzok itt, itt és még itt is van valahol.