Mára virradóra -ami most épp délután fél négyet jelentett- olyan eszement történeteket sikerült álmodnom, hogy ha kicsivel több írói véna lenne bennem (a nullánál), már neki is láttam volna leírni mindkettőt. Első körben valami poszt-apokaliptikus Resident Evil sztori volt, csak zombik helyett robotokkal és némileg szervezett emberi ellenállással. Másodjára meg egy kis vidéki árvaház/iskola, ahova pestről érkezik egy új gyerek, aki rafináltabb a helyi tanároknál és csínytevésekre tanítja a többi kissrácot. Hangulatvilágában Pál Utcai Fiúk, csak nem halt meg senki a végén. Még.

Pedig már egy előtt lefeküdtem aludni, nem tudom miért kellett ilyen későn kelni. Hiába, otthon vagyok, a saját ágyamban. Azért az mégis durva volt, hogy egyszer még robotokra lövöldöztünk, meg tankot vezettünk, aztán ott voltunk a háború utáni kisfalun és az iskola mögött cigarettáztak a fiúk.