Mától újra Balatonlelle, sokadjára.

Olyan kedves volt velem ma a kisasszony a Telenornál, hogy mivel még nem tiltattam le az elhagyott SIM kártyám, megúsztam ingyen az amúgy 5e Ft-os kártyacserét. Most már csak telefont kellene szerezni, de Nokia 3310-est nem fogok egyhamar (soha) találni a közelben (sehol).

Már majdnem sikerült egy egész délutánt kihúzni csak gyümölcsökön, de éjfélkor megadtam magam egy Boráros téri egy hamburgernek.

MSN beszélgetés egy rég látott ismerőssel, aki épp most tudta meg, hogy zenélni tanulok, de azt még nem tudja, hogy min:

"remelem gitarozol es nem megy"

Spontán berúgás a koli előtt, a részletek mellékesek.

Eggyel több ok Hawaii mellett. Csak ne igyak majd előtte.

Vihar van, a természet nem szarozik.

Na pont a tegnapig napig tartott az "újévig nem iszom" fogadalom.

Itthoni ismerőssel sztorizgatva a lehetetlenebbnél lehetetlenebb berúgásokról arra gondoltam, simán könyvet kellene írni a magyar fiatalok, magyar emberek italozási szokásairól. Vagy esetleg dokumentumfilmet forgatni, ilyen még úgysem készült.

Faszom.

Most hogy már Pestről is elindultam abszolút hazafelé a vonattal, most kaptam apumtól mail-t, hogy a tokaji rendőrőrsön megvannak az irataim. Faszom, most mehetek vissza...

Van WiFi a vonaton amúgy. Fuckyeah.

A hátamon a nyakam alatt van egy 8-10 centis horzsolt seb. Amúgy az ember egészsége a legnagyobb érték és ilyen tekintetben bőven jól állok, hiába a kilences bekúrás.

Sajnos annyira kőarc nem vagyok, hogy egy szál fürdőgatyában és egy pár félcipőben nyomjak végig egy fesztivált, úgyhogy hazajöttem. Bankkártyák letiltva, rendőrségen is voltam már, holnap megyek az okmányirodába, hétfőn telefonért.

Jajj, persze van új fogadalom is: újévig nem iszok.

A Mastodon koncert, az gecijo.

Király, megtaláltam minden ismerőst, a cuccomból továbbra se semmi. Többiek elmondása szerint tegnap délben a vonatról se tudtam már leszállni, kb egy órakor otthagytak a fesztivál bejáratánál és azóta semmi.

Közben beugrott annyi kép, hogy a Scooter koncertet valamely backstageből néztem végig egy secussal spanolva, majd pedig egy kibaszott jó buliban voltam, de nem tudom, hogy hol, kikkel.

Életem legnagyobb bebaszása volt tegnap, tízes skálán kilenc. A skála olyan, hogy eddig 4 fölé nem sikerült innom magam, ez alapján sejthető, mit tud a kilences.

Egyelore semmi jo hir, addig eljutottunk, hogy most mar tudom, hogy dolgozoi karszalag van rajtam, de a tegnaprol semmi...

Cuccom tovabbra sincs, ismerosoket nem talaltam még meg. Jajigen es fos itt a billentyuzet.

Na első éjszaka sikerült rögtön mindenemet elhagyni, ami  alatt azt értem, hogy nincs telefonom, pénztárcám, sátram, hátizsákom, stb.

Ami van az a cipőm és egy fürdőgatya, illetve azóta megtaláltam a tegnapi pólómat.

Fiatalság, bolondság, hehe.

Az évek során annyi változott, hogy most már előző éjszaka összepakolom a cucccaimat, ha sátorozni megyek és világos ingeket viszek fekete zenekaros pólók helyett. Egy kis pálinkát azért megpróbálok majd becsempészni, ha a vonaton nem fogy el.

Az kurvaélet, hogy megtanulok spanyolul beszélni. Ezért.

Egészen rendes a srác, aki nyáron a szobatársam lesz, csak hát ma délután hat óta folyamatosan skype-on dumál egy haverjával miközben repülőgép szimulátoroznak...

Erdélyben voltunk.

Persze se számítógép, se net. Szerda este elkezdtem papírra írni az élményekről, azzal kezdve, hogy majd vagy bemásolom, vagy nem. Egyelőre nem.

Olyan régóta nem programoztam már, hogy most újra nekiülve nem jutott eszembe hogyan épül fel egy C kód. Durva, ahogy felejt az ember.

20 perc múlva menni fog.

Jajigen, amúgy pedig vettem Hegyalja bérletet és érzem, hogy ezt még meg fogom bánni. Persze ha nem vettem volna, akkor most azt bánnám.

Ó bazdmeg, a büdös kurva életbe, hát ezt most miért, miért kellett? Faszom.