Szóval kiköltözünk az albérletből és most kurvára szopó van, mert az öt helyből még háromra kellene embert találnunk, hogy ne bukjuk a kauciót. Faszomat.

Ahhoz képest, ahogy indult, teljesen józanul sikerült hazaérnem.

A mai úgy kezdődött, hogy még szerda este mondta lakótársam, hogy szombaton itt aludna néhány (szám szerint két lány, három fiú) ismerőse. Ma mikor megérkeztek és egyik srác benézett szobámba, akkor derült, ki, hogy anno mi 8 éve együtt kosárlabdáztunk és amúgy kurva jó haverok vagyunk, csak évek óta nem láttuk egymást. (Főleg nem józanul.)

Azóta megittunk 2-3 kör unicumot, 2 kör pálinkát, egy kör vilmost, egy sört és most megyünk tovább, mert itthon elfogyott a sör.

Mindeközben Egyiptomban.

A mai a harmadik nap zsinórban, hogy másnaposan kelek. Most már elég lesz.

Időközben végeztem a vizsgaidőszakommal (időszak, hehe), kényelmesen berúgtunk tegnap, ma kiköltözés bulit tartunk az albiban és talán a következő fél évben összeszedem magam.

És amikor végre akad egy tárgy ami őszintén érdekel, akkor is csak vizsga előtt este 8 órakor kezdek el tanulni rá, nehogy véletlenül szerezzek egy normális jegyet a félévben.

Többet pedig azért nem fogok csak a filmek címe alapján letölteni bármit bittorrentről, mert a Szerb Filmmel és a Beverly Hills Chihuahua 2-vel fogyaszthatóság tekintetében egy hangyányit mellé fogtam.

Húztam két közepesen szar tételt, teleírtam négy lapot és kiültem felelni. Ezen túl még felelet közben íratott velem két oldalt, majd pedig...

-Annyira hiányos a tudásod, hogy kettesnél jobbat egyszerűen nem lehet rá adni. Pedig neked meg lenne hozzá az eszed, érted a dolgot.
-Hát csak ez engem egyáltalán nem érdekel.

 A flegmaságomat talán az tetézte, amikor egy feladatot azért nem vezettem le, mert majdnem ugyanolyan mint az előző és így "csak nem írom le kétszer ugyanazt".

Jaigen, még a tanulságok könyvébe: ahogy vizsga előtt vártam a tanszéken és sétálgattam körbe egy nagy asztal körül újra rájöttem, hogy én aztán kurvára de nem szeretnék itt dolgozni. Az egész hely egy lepukkant szar, a docensek irodái hosszú lyukak, bennük egy sor szekrénnyel és egy asztallal, az előtérben egy halom ősrégi számítógépház (az még jól jöhet valamire, ne dobjuk ki) és nem találni egy összefüggő négyzetmétert, ahol ne lenne valami baja a vakolatnak. Az egyetlen korszerű dolog egy kávéfőző volt.

No és akkor ha sokat tanul az ember, akkor ide jöhet dolgozni nyolc+ órában, állami pénzért kutatni olyasmit aminek semmilyen gyakorlati haszna nincs (ez utolsó spec. nem zavarna). Míg máshol kevesebb szívás mellé több szabadság jár és talán még az ajtókról sem kopott le a festék.

Vizsga előtt egy órával észrevenni, hogy nincs megadva a vizsga helye neptunon...

Jól kezdődik.

2011-ben elértünk oda, hogy a magyar társadalom egy része online közvetíti egy gyilkosság lefolyását, az áldozatok neveinek, facebook lapjainak linkelése mellett.

Részletesen le akartam írni, hogy mit kajáltam ma, de inkább csak a lényeget: kurvára tele vagyok. Nem mellesleg szánni való, ha már erről írok.

Az előző pillanatig viszont az volt a para, hogy az utolsó vizsgaalkalom csurig van telve és nem tudtam felvenni. Köszi annak aki leadta. Kisdobos becsszóra most tanulni fogok és még vizsgázni is elmegyek.

Most épp bohóc-rapp szól. Pár év múlva jót fogok szórakozni azon, hogy anno milyen zenéket hallgattam.

Persze jött újra a szokásos Pálfordulás és most aztán mindent kurvára meg akarok csinálni és soha többet nem baszom el az időmet. (Kellene egy counter, ami számolja, hogy hányszor fogadom ezt meg.)

Újra le fogom adni a vizsgát. Azt, amit csak a mostani vizsgaidőszakban leadtam már négyszer. Azt, amit két éve simán megcsinálhattam volna, de túl laza voltam megírni a beadandó házikat. Azt, amin amúgy a diplomája múlik minden itt tanulónak. Persze én még egyszer sem mentem el vizsgázni, pedig lehet, sőt valószínű anno elsőre meglett volna.

Most először érzem úgy, hogy ez a szak engem olyannyira, de annyira nem izgat, hogy a puszta érdektelenség miatt képtelen leszek elvégezni. Tekintve, hogy e pillanatig már három és fél évet beleöltem, helyzetemet a szopó kifejezés írja le legjobban.

A legrosszabb az egészben, hogy amúgy nem egy sátántól való értelmetlen szar az, amit tanulok. Amikor tanulok, értem is, sőt amikor megértek egy-egy dolgot egészen kellemes elégedettséggel tölt el, ugyanakkor el nem tudom képzelni, hogy valaha ilyen munkám legyen.

A hét remek beszélgetése két lakótársam közt:

-Hú holnap délután megint geci rottyon leszek.

-Miért, meddig dolgozol?

-Hát egészen 10:20-tól 12:00-ig. Közben van egy szünet.

Windows Vista-n is van kékhalál.

(Tisztában vagyok vele, hogy a valaha kiadott legmegbízhatatlanabb rendszer, de egyszerűen lusta vagyok bármi mást a helyére telepíteni.)

Epic fail.

Ma ittam először újra a szerda óta. Persze csak egy pohár whisky, nem akarok többet.

Ó baszki, az ilyenek láttán megreped a szívem.

Igazán rutinosan kerülöm a név szerinti megszólításokat, mikor ikertestvérek egy-egy tagjával találkozom.

Szilveszter esténként el szoktam látogatni nagyszüleimhez. Talán négy éve volt először, a lakásuk épp útba esett miközben az esti helyre igyekeztem, gondoltam felugrok egy órára. Persze utána mentem tovább bulizni, de mégiscsak tök jó érzés volt.

Azóta így volt minden évben, ahogy idén is. Idén először nem mentem utána sehova.