Még tegnap délután történt, battyogtam hazafele a kisboltból, mikoris egy tizenpáréves srác megszólított. Kifejtette, ő épp most szökött meg az intézetből és ugyan adjak már valamit, ne kelljen visszamennie. Szolidan bólintottam egyet, hogy nem tudok rajta segíteni. Ez után többször felajánlotta, hogy kihúzza a belemet, rákérdezett: akarom-e, hogy kihúzza a belemet. Nagyjából épp a mellkasomig ért fel a gondosan beállított frizurája, úgyhogy bármi reakció nélkül elsétáltam.

Most vettem csak észre, hogy holnap lesz Anthrax a Parkban. Még meg is nézném, ha 19 éves lennék.

Egész addig gondoltam úgy, hogy a hűvös kis szobában éjjel meleg volt, amíg ki nem léptem ma az utcára.

Ja, legalább a söröm jól esik így rom fáradtan. A tavalyi nyárban még az volt igazán király, hogy ugyan semmi produktívat nem csináltam, geci meleg volt, nyaralni se voltam, ugyanakkor minden délután (najó nem, csak heti 6x) kidzsalltunk a grundra labdázni, 2-3-4 órán át csapattuk, utána az erkélyen sör. Na és pusztán ettől már fasza egy nyár volt a 2012-es.

Idén nyár elején is kitűztem célul, amit már tavaly is, miszerint nyár végére lefutom a 2000 métert 8 perc alatt. Tavaly egész jól haladtam, vezettem is magamnak kis excelben google spreadsheetben, hogy hol tartok, aztán kb két hét után 9:26-nál meguntam. (Kb 11 perc volt első alkalommal.)

Idén ott tartunk, hogy ma mentem ki először a Gellért hegyre, az első lépcső után megfogadtam, hogy többet ide nem jövök és csak két gyaloglásos megszakítással sikerült felérni. Nyár végére 8 perc alatt a 2 km, mi?

Fogkrémre se pálinkáztam még.

Így négy sör és egy hátsó sarokban ülve átbólogatott koncert után csak megjött a kedvem a bebaszáshoz. Szerencsére hazajöttem, innen már reméljük nem lesz baj.

"Ha szőkének születik, fele sikere már megvan az életben."

Szobatársam a nőkről.

Elkezdtem írni egy kurva hosszú bejegyzést. Arról szólt, hogy (betegesen) lusta vagyok, miért vagyok lusta, én kifejezetten ambíciózus voltam, blablabla. Tényleg kurva hosszú volt. Szépen felvezetett témákkal, minden kifejtve, blablabla. Aztán kitöröltem mert

1. lusta vagyok befejezni;
2. nem rinyálok.

Borotválkozásnál mindig van az a szűk két napos ablak, amikor épp kényelmesen és gyorsan túl tudom tenni magam a dolgon. Ha előbb állok neki, akkor összevagdosom magam, meg 2-3 nap után hülye leszek még borotválkozni, ha meg később állok neki... Később meg már nincs kedvem nekiállni éés ebből lett már megint két hetes borostám.

Amúgy minden gördülékenyen ment. Nem szeretem amikor főzés közben egyik részfeladattal sietnem kell, hogy ne kezdjek későn a másikhoz, vagy ha várnom kell valamire és tétlenül ácsorgok a cucc fölött.

Ha előkerül a téma, mindenhol nagy büszkén szoktam eldicsekedni azzal, hogy milyen finomakat tudok már főzni. Azért most meg kellett néznem neten, hogy egy tojást hány percig kell főzni.

Update: azért sikerült elbaszni azzal, hogy nem mostam meg őket előtte és az egyik picit megrepedt, amikor a vízbe ejtettem.

Na ne basszál már fel.

Én meg elvertem a pénzem lóversenyen, engem is igazán kisegíthetne az állam. Kockázatot vállaltak, nem jött be, IJ.

Megint belekezdek egy határozatlan idejű alkohol stoppba. Nyár végéig mondjuk jó lenne bírni.

Péntek délelőtt, az.

A Margitszigetes egy borból bő másfél lett, meg utána sör, meg ez, meg az. Korahajnalban a 4-6-os vonalán találtam egy csövest akivel nem teljesen magyarul, de sikerült egész emelkedett (nem) beszélgetéseket folytatni. Ja nem, ez valahol a Deák környékén lehetett. Mert aztán találtam egy másikat, akivel kb ilyen index riporter szintre süllyedve dumáltam, hogy na akkor hogyan készülünk fel a csövi holnapra, merre megyünk, mit csinálunk. Így utólag ég a pofám, de amúgy jó arc volt, meg nem vette rossz néven, tanítgatott. Ki tudja, lehet egyszer még hasznát veszem.

Most meg itt ülök rom másnaposan, már most tudom, hogy az egész napomnak annyi. Irtózatosan fáj a bal térdem, de legalább nem a kulcscsontomat törtem el újra. Pantera!

Ezek után pedig extrapolálható, hogy nme sikerült teljsesena kurvaszarul  a péntek délelött.

Józnul le se merem írni, hogy mi volt,

Nyilván ha buz lennéka krro joss stone után magamat is basznám.

Megbeszéltük, hogy megyünk a Margitszigetre inni, de nincs kedvem és inkább itthon innék, egyedül.

Szeretek túl sok kaját főzni, utána a lábosból zabálni és jóllakottan hátradőlni, amikor még mindig annyi van, hogy a lábos tetejéig ér a cucc.

A mai nap úgy kezdődött, hogy a tegnapinak vége se lett igazán. Faszán egy percet sem tudtam aludni éjjel, aztán miközben forgolódom az ágyban egyszercsak jön föl a nap.

Reggel hatkor benyit a szobába egy merev részeg ismeretlen arc, hogy Helószia, telefont kérhetek adjatok pls. Kimászom az ágyból, adok neki, de mivel nem ismertem megvártam amíg beszélt. Kb annyit tudtam leszűrni a beszélgetéséből, hogy albérletben laktak, de tegnap véletlenül jól sikerült egy buli és reggelre szétverték a helyet, a főbérlő pedig kibaszta őket, úgyhogy most a koliban csövezik egy barátjánál. Gratulálok fiam.

Az egész nem alvásnak, meg reggeli performansznak azért megvan a pozitív oldala is. Ha már ébren vagyok hatkor, akkor ugyan menjünk be az okmányirodába személyit csináltatni. 6:55 körül értem oda, az ügyfélfogadás 8 órakor indul, de már hárman álltak előttem. Fél nyolcra voltunk vagy 25-en.

Hiába kaptam korai sorszámot, arra még bőven volt elég várakozási időm, hogy egy amerikai faszinak tolmácsosdit játszak. Szerencsére nem szimplán egy személyit akart elintézni, hanem.

A vállalkozását nyáron szüneteltetni szeretné, ehhez ügyfélkapun kitöltötték a feleségével a cuccot, de felcserélték az anyja keresztnevét és vezetéknevét, ezért elutasításra került a kérelmük. Azóta összeomlott a JAVA a gépükön és nem tudják (?!) megcsinálni újra. Fordítgatunk-ügyintézünk, kiderül ó ugyan nem ez a baj, hanem, hogy elgépelte egy nyomtatványban a vezetéknevet. Persze a felcserélősdi is baj, csak azt egy NAV-os papíron baszták el - mondja az ügyintéző. Én meg állok ott a cikkolvasós-sorozatnézős angolommal és akkor fordítsam ezt a sok hivatali szart.

Azért sikerült megoldani a dolgokat. Hazaértem, aludtam egy kényelmeset és most itt ülök és várom mi lesz a következő indokolatlan hülyeség a mai napban.

Kurva életbe, pszichopata lennék? Jó ez olyan mint amikor a webMD kitalálja, hogy rákos vagy, de azért na. Magamra ismertem 1-2 dologban a felsorolásból.

Nem is kérdés, hogy fel kell jegyeznem történelmem kiskönyvébe: ma kosárlabdáztam először újra a %#!$& kulcscsont törésem óta! Szerencsére haveromon kívül senki se látta, hogy miket művelek. Talán mégsem volt hülyeség amikor az orvos, meg a gyógytornász is azt mondta, hogy majd októberben...

Ja és találtunk egy kisboltot, ahol 170 a dobozos Tuborg, ha kartont veszünk!

Megnéztem egy gagyi kis romi drámát, amelynek a végefelé a következőt sütötték el bölcsességként: "You'll only regret the photos you didn't take." Na hát az íróról biztos nem került még elő másnap, két hét múlva, vagy akár fél évvel később olyan fotó, amit jobb lett volna nem ellőni.

Emlékszem, hogy amikor a suliban farsangi buli volt, a fiú WC-ben szalagkazettás diktafonról nyomattuk a Kerozin Kismalac c. remekét és mindig a refrént vártuk, hogy közösen ordíthassuk: "Nem engedlek, lófasz a seggedbe!"

Általános iskola alsó tagozatban hallgattunk Sub Bass Monster-t is, és milyen király volt! Most rámjött az ötperc és tegnap este óta újra ez megy. Ugyanazokról a szövegekről, amelyekre akkor "buliztunk", így huszonpár évesen esik le, hogy valójában mennyire nyomottak és szomorúak.

Sosem voltam nagy barátja a nyakkendőknek.

wrgrgrwregb egw

Én vagyok a cím, nem tudom miért kell itt lennem

Haló? Vajon lehet továbbra is cím nélküli bejegyzéseket írni? Na? Sikerülni fog?