"Ma temetik Whitney Houstont. A posztban található linken este hattól élőben nézhető a szertartás."

XXI. század óóó, XXI. század.

Amikor legközelebb levágatom a hajam, legfeljebb 3mm maradhat. Mint általános iskolás koromban. Lassan kezd belelógni a szemembe és egyre inkább zavar, úgyhogy vagy nagyon megnövesztem, mint 16 évesen, vagy nullásgép.

Közel öt éve vettem az előző sportcsukámat. Mára mindkét cipő külső oldala szétszakadt, lassan életveszélyes benne mozogni. Legalább látszik, hogy használtam.

Ma vettem újat. Alig várom, hogy este kipróbálhassam. Ilyenkor picit átérzem, hogy a csajok miért vannak úgy bezsongva az új cuccok miatt. Igaz nekem elég egy cipő is.

Kicsit sajátos (nincs kukorica, hús-bab arány 1:1), de mégiscsak igazán fasza csilisbabot tudok már készíteni.

Szerda reggelre pedig a soproni női kosárlabda csapat edzője voltam.

Középiskolás osztálytársakkal újra találkozva otthon rave diszkóba mentünk, ahol kokainoztunk. A biztonságiak észrevették, futottunk előlük, elkaptak. Én mosolyogva odaadtam nekik a zacsit, majd felébredtem.

Csak tudnám az agyamnak azt a részét ébren, tudatosan használni, amelyik ezeket a faszságokat kitalálja.

Na most már havazik is, még szarabbul vagyok, de muszály kimennem, mert semmi kajám itthon és torkomra valami gyógyszert is illene most már venni. Csak tudnom kéne, hogy mit.

Amikor azt mondom, nem nagyon szeretem a hideget, arra gondolok, hogy nem szeretem amikor 15-20°C-ban pulcsit kell húzni. Na akkor el lehet képzelni milyen a hangulatom most. Náthásan, erősen kaparó torokkal.

Soha többet nem iszom.