Ez! Nem ám Beyoncé meg Kanye West. Nem ám villogó klippek meg kiúszik-beúszik effektek. Picit szégyellem azért magam, hogy csak huszonpár évesen találok rá ezekre a dalokra.

Napi három normális kajálás után még hajnali egykor nekiálltam a képen látható bő fél kiló főtt tarjának és pereputtyának. Mondván a felét nem eszem meg, mert az kevés, a harmadát meg nem hagyom meg, mert olyan keveset már nem hagyunk meg. A vicc az, hogy egy hete itthon vagyok nulla testmozgással és még csak egy szűk fél kilót sikerült híznom.

Terhes nő nem eszik annyit mint én.

Mára virradóra -ami most épp délután fél négyet jelentett- olyan eszement történeteket sikerült álmodnom, hogy ha kicsivel több írói véna lenne bennem (a nullánál), már neki is láttam volna leírni mindkettőt. Első körben valami poszt-apokaliptikus Resident Evil sztori volt, csak zombik helyett robotokkal és némileg szervezett emberi ellenállással. Másodjára meg egy kis vidéki árvaház/iskola, ahova pestről érkezik egy új gyerek, aki rafináltabb a helyi tanároknál és csínytevésekre tanítja a többi kissrácot. Hangulatvilágában Pál Utcai Fiúk, csak nem halt meg senki a végén. Még.

Pedig már egy előtt lefeküdtem aludni, nem tudom miért kellett ilyen későn kelni. Hiába, otthon vagyok, a saját ágyamban. Azért az mégis durva volt, hogy egyszer még robotokra lövöldöztünk, meg tankot vezettünk, aztán ott voltunk a háború utáni kisfalun és az iskola mögött cigarettáztak a fiúk.

Még a szombat estéhez apróbetűkkel: de, sajnos nagyonis be voltam rúgva. Namindegy.

Homeland S2 évadzárója igen magasra tette a lécet.

Tegnap egyrészt berúgtam, másrészt miközben jöttem hazafelé, megrugdostak. Mondjuk csak ilyen kertvárosi faszagyerekek lehettek, mert így másnap csak a piától fáj a fejem, mást nem nagyon érzek. A pia egyébként kitűnő volt mert betermeltünk hárman két kancsó bort (meg mellé némi szódát), a maradék fél üveg otthoni pálinkámat és meg se éreztük. Úgyhogy kénytelen voltam még utána átnézni a Zöld Gyémántba, aminek már a neve is csak rosszat sejtethet, de ezzel ellentétben egészen normális hely. Úgy értem rendesen ki vannak festve a falak és a legaljasabb vendég az a pár vihorászó huszonéves csaj volt. És akciós volt az "Alattomos" koktél.

Viszont ezen a rugdosós dolgon nem tudok megjegyzés nélkül átsiklani. Szóval spiccesen ballagok haza a négyes vili felé minding my own business, véletlen belebotlok egy 6-8 fős társaságba, ők meg megrugdosnak. Hát basszus hol élünk, hogy ilyet lehet, ráadásul nem is az Orczy parkban voltam, hanem a kibaszott néges villamos vonalán a Mester utca és a Boráros közt. Persze gondolom valamivel kiprovokálhattam ezt, de annyira részeg mégsem voltam, hogy bárkit sértegessek, sőt, alig voltam részeg. És még csak meg se rugdostak rendesen, el se vették az értékeimet (a részeg önbecsülésemen kívül), szóval csalódott is vagyok. (Bennük.) Mondjuk ennek így utólag örülnöm kéne. Azért örülök is, meg kell vallani.

Connecticut school shooting. Faszom.

Az elmúlt napok legnagyobb élménye az 55 forintra leakciózott Óriás Túró Rudi volt. YOLO alapon fel is tankoltunk belőle bőven. Kibaszott szánni valók vagyunk.

Grafit bárminemű konkrétum megjelölése nélkül hűen írja le a mai magyar valóságot. Aki nem ismerné, további rajzok itt, itt és még itt is van valahol.

Szóval az a helyzet, hogy innék INNÁK, mert sikerült lenyomniuk a torkomon pár deci bort meg egy jobb féle házi körtét, ami így triggerként hatott. Alacsony az ingerküszöböm, igen. De nem tudom elérni a társaság*, mert egyik se képes bekapcsolni a kurva telefonját. Faszom. Most igyak magamban (rossz vége lesz), vagy keressem meg őket a közeli helyeken dombokon hegyeken**, hátha ott vannak? (Annak is rossz vége lesz.)

Egyébként görcsösen belém rögzült az, hogy de-vel meg és-sel nem kezdünk mondatot, meg néhány ilyen apró nyelvtani szabály. Mert bár rühelltem, gyűlöltem a magyartanárunkat, a nyelvtant szerintem tök jól tartotta és egészen szerettem és nem is voltam rossz nylevtanból (irodalomból meg egyszer félévkor majdnem buktam, dehát kit érdekel, felvételihez csak a matek kellett). Szóval a lényeg, hogy olyan pusztulatosan nem szar a helyesírárom (remélem), mint általában, de már meguntam hogy de-vel meg és-sel nem kezdünk mondatot, meg hogy nincs "deviszont", szóval leszarom. Nyelvében él a nemzet, legalábbis amíg nem becézünk mindent agyon.

*Mert napirajz óta random elhagyjuk a tárgyrag.
**Gyűlölöm azt a dalt.

A cucc bepácolva és kaptam a szomszédtól egy tegnapról maradt majdnem teljes üveg Bock-ot. Kollégium FTW. Lehet mégsem kéne kiköltözni.

Egyrészt gyönyörűszép ma éjszaka a ködben Budapest. A Boráros térről a hídon visszafele futva nemhogy a Szabadság hidat nem lehetett látni, de még a túlpartot sem. Csak haladtam bele a nagy szürkés-fekete semmibe.

Másrészt a cipőm napokon belül meg fogja adni magát, mert az egyik lyuknál a fűző szétdörzsölte a varratot és már alig tartja valami. Remélem egy évig garis és visszaveszik e miatt. Ahhoz drága volt, hogy 10 hónap után tönkremenjen.

Harmadrészt be kéne pácolni a csülköt.

Emlékszem, amikor pár éve még rom másnaposan mentünk reggel a laborba és mérés közben egy parafadugót találtam a zsebemben. Csak röhögtünk. Régen volt.

Wow. Napi irigykedés.

Ma reggelre a szűk öt órás alvás mellett ezt sikerült alkotni.

Újra gimiben, aminek az épülete leginkább a Széchenyi Kastélyra hasonlít, a portások az egyik előző koli biztonsági őrei. Szerteszét ki van plakátolva, hogy a helyi NBI/B-s kosárlabda csapat 9(!) tagját elrabolták terroristák, akik közül az egyik Al-Farouq Aminu. Gimis rossz szokásomhoz megfelelően első óráról kések öt percet, a (még néhány faktos álltal is rühellt) magyartanár az ellenőrzőmbe akar írni valamit, de leérvelem a gecibe. Victory!

Na ezt hogyan?

Görcsöl a hasam, mert voltam olyan okos, hogy a mai napi ebédem és vacsorám egy egész grillcsirke volt önnmagában. Ennyi eszed van Jimmy.

Amikor azt mondom, hogy órákon át tudunk nosztalgiázni arról, hogy egyetem első pár évében hogy ittunk, akkor az azt jelenti hogy tényleg 4-5-6 óra alatt sem fogynánk ki a sztorikból. A gond az, hogy most már csak nosztalgiázunk egy üveg bort mellett.

Lefekvés után realizáltam, hogy tegnap este csak és kizárólag azért nem bontottam meg egy üveg bort, mert ugyan meg tudnám inni és az "ökör iszik magában" elvnek sem vagyok híve, viszont megijedtem hogy elálmosodok, picit becsípek. És ezért képes voltam otthagyni a hűtőben. Szavakat nem találok a viselkedésemre. Ilyen még nem volt.

Ott tart a világ, hogy most már csirkefarm live stream mellett Adatbázisok ZH javítást is élőben nézhet az ember, ha épp unatkozik. Eszem-faszom megáll.

Hétfő este óta nem mozogtam egyáltalán, a mai edzés után pedig rottyon vannak a lábaim. Nagyon. Holnap meg meccs. Fasza.

Mióta hazajöttem csütörtökön, egyszerűen éhes vagyok. Pedig itthon nem is mozgok nagyon és mégis félóránként eszek valamit. Mondjuk nem para, lemozgom majd jövő héten.

Hazajöttem a 6:24-es vonattal, amin alig-alig voltak. Kilencre itthon voltam, olllyan jót aludtam a saját ágyamban, friss ágyneműhuzatban este hatig. (Tudniillik tegnap éjjel már megint nem aludtam egy percet sem. Nem jó ez így.) Felkeltem, anyám rakott krumpliját zabáltam és még van egy rakás fasírt is.

Kilépek a folyosóra a negyediken és megcsap a földszintről áradó masszív piaszag. Igazából nem tudom, hogy ez most pro, vagy kontra a koli-kiköltözést illetően. Mert ugyan zavarni nem zavar (sőt!), de most már nem veszek részt az ilyesmikben. Öregek vagyunk.

Otto von Schirach lesz november 14-én az A38-on. Kíváncsi vagyok, hogy aki ezért hajlandó fizetni, az mit tol előtte.

A koncerten szar volt a hangosítás, de nem gond, be voltam baszva :) So much win...

Olyan öregek vagyunk hogy ketten sem bírunk meginni három deci házi páleszt, egy-egy sört és 3-3 deci vörösbort, meg 7 deci fehérbort mellé. És persze lekéssük a Pantera tribute-ot és a koncertek után egyből hazmegyünk. Kibaszott öregek vagyunk.

Én vagyok az, aki a tésztafőzéshez épp csak a tésztát felejti el kivinni az egyébként kurva messze lévő konyhába. Pedig direkt elgondolkoztam magamban, hogy minden megvan-e. Aztán ha már a konyhánál tartunk ezt is felírhatom a kollégium negatívumai mellé a folyosón focizó srácok és a szomszéd szobában bömbölő goa mellé. Amiből ráadásul csak a basszust hallom a méter vastag falak miatt, úgyhogy nem csak szar, de még monoton is.

Azt hozzá kell tenni az egészhez persze, hogy pár éve még én is nagy bőszen fociztam a folyosón. Sőt, le se merem írni néha miket csináltunk, de azért "come on" öreg vagyok én már ezekhez. Itt az ideje kiköltözni.

Egyébként tegnap este először futottam fel életemben a Gellért hegyre, ami ugyan nem nagy táv (~3km koliból), de nekem meredek volt. Most alsócombban masszív izomláz. Ma pihenés, holnap futás újra.

96 - 20. Emlékeztetőül.

Na bazdmeg ma is hajnali 3/4 kettőkor kellett kitalálni, hogy kezdjünk el fröccsözni (két whiskey után), úgyhogy egész eddig a lépcsőházban ittunk. (És még csak be se basztunk. Legalább.)

Mire megjelenik a film, pont agyamra fog menni a zenéje. Addig meg napi sokszor.

"Nos? Esetleg valamikor sörci borci pálinkaci?"

Amikor emailben ennyit írok egy haveromnak, úgy hogy még egy hete sincs a csütörtöknek, akkor valahol baj van.

Ha lenne olyan wishlist-em mint amit a csajok szoktak vezetni oldalt rublikákban, akkor most ez kerülne a tetejére.

Amikor ismeretlen emberek köszönnek rám a berúgások után. Nem tudom, hogy kíváncsi vagyok-e egyáltalán arra mi történt csütörtök este.

Jaj basszus most van sajtófotó kiállítás. Évek óta mindig meg akarom nézni és eddig mindig lecsúsztam. Felírom ide, nehogy elfelejtsem idén.

Meg kell mondjam, elég rég óta nem volt ilyen szar másnapom. Este nyolcig kétszer próbáltam kimászni az ágyból sikertelenül, amikor végre volt annyi erőm hogy felöltözzek, alig bírtam lemenni a lépcsőkön. A nap fasza pillanata az volt, amikor mai első étkezésként beleharaptam a gyrosomba. A nap nem éppen fasza pillanata meg az, amikor belenéztem a pénztárcámba.

Faszért kellett nekünk fél négykor még a Szonátába átmennünk.

Az alkohool, az rossz. Minél több van belőle, annál rosszabb.

Egyébként vacsinál már, meg aztán onnantól kezdve ahogy elkezdtük az italokat rendelni, az összes sztori úgy kezdődött, hogy "egyszer úúúgy sikerült bekúrni..." és "emlékszel amikor annyira berúgtunk, hogy...". Az első két órában még oké, vicces, jó látni hogy nem csak én voltam ilyen, de azért amikor még hajnali egykor is erről van szó, akkor már meglehetősen unalmas. Arról nem is beszélve, hogy milyen büszkén meséltük egymásnak az egyetemi piálásainkat, közben hajnal 1-2-kor még csak öregesen sörözgettünk.

Szájhősök vagyunk, azok.

Ééés be se basztam! Szüret is királyság volt, de csak kb 200 liter borunk lesz :(

Az előbb zuhanyzás után nyújtózkodva miközben behajlítottam a két felemelt könyökömet oldalról előre az egész hátam, vállam recsegett-ropogott. Kibaszott öreg vagyok.

Ma, mármint hogy 6 óra múlva, végre megyünk szüretelni. Mióta egyetemre járok mindig lecsúsztam róla. Baromira várom.

Utána ötéves osztálytalálkozó. Érezni a levegőben, hogy jó lesz a hangulat. Vajon be fogok-e rúgni.

Korahajnali borozás a Hadik Zacskó előtt revisited. Most legalább ügyesen kihagytuk a pálinkát és csak egy üveggel ittunk, szóval nem fogok telekommentelni semmit és másnapos sem leszek. Yay.

Na erre, erre bazdmeg elmegyek, az kurvaélet. Úúúúúgy szét fogom magam tombolni, mintha újra 16 éves lennék. Persze szigorúan egyhelyben állva, merev, kritikus tekintettel fogom végignézni.

Szegény Opie.

Tombol az insomnia, úgyhogy most álomba netezem magam. Még nem döntöttem el, hogy 9gag, fb, vagy random kosárlabda highlight videók fognak-e segíteni ebben. Milyen izgalmas döntés. Csak okosan, mert hát YOLO.

Pénteken lesz Kezdet Phiai. Vajon szobarocker leszek és otthon maradok?

Falmászni kéne járni. Vagy két éve voltam utoljára. Keddre és csütörtökre még be is férne, akkor nem labdázunk.

Szombat esti éjjeli partyhardként megnéztem ahogy az alkoholista Nicolas Cage és a kurva Elizabeth Shue beszélget. Nem egy rossz film, a zenéje pedig egyenesen kurvajó. Mondjuk mindig az ilyen depresszív szarokért voltam oda, mint a Requiem For a Dream, Gran Torino, vagy az American History X.

Amúgy az kibaszottul látszik az életvitelünkön, hogy egyetemisták vagyunk ugyan, de már annyira végzés előtt, hogy nekem a félévben egy órám sincs, szobatársamnak egy van. Munkánk az ugyan nincs, se pénzünk, mégis be tudunk rúgi, ha be kell. Ha hajnali háromkor kitaláljuk, hogy menjünk le a Hadik előtt lévő kis térre inni, akkor papucsban és melegítőben battyogunk ki a koliból. És persze ha ekkor felhívjuk a közvetlen ott albiban lakó ismerősünket, akkor ő felveszi és le is jön még dumálni.

Nem mondom hogy nem esne jól saját albiban élni, reggel 9-től délután 5-ig dolgozni jópénzért, megvenni az éves League Pass-t és persze egyáltalán változatosabban tölteni a napokat, de azért örülök, hogy ez is az életem része volt. Sőt, biztosan nem cserélném el ezt a pár évet.

Írok ide már vagy nemtudom hány félperce, erre most veszem észre hogy nem ide ír. Gyagyalázat. Ma egy sör és egy üveg bor után találtuk ki, hogy igyunk még egy pálinkát, majd menjünk ki a hadimk elé megiinni még egy üveg bort ahol találkozunk egy régi haverral és utűna még megiszom egy pálinkát. Rossz ötlet volt.

De azrét annyira nem vagyok részeg hogy ne állítsam sorkizártra a szöveget. Fuckyeah.

Na holnap megint megpróbálkozunk ezzel a futással. Most okosan már délutánra terveztünk. Egyébként egész sokat mozgok. Múlt héten öt nap sportoltam valamit, most is lesz legalább négy, szóval királyság. Bárcsak a melókereséshez meg a tanuláshoz is ilyen kedvem lenne.

Most pedig bor! (És opcionálisan sör, pálinka.)

Faszán elhatároztuk, hogy szombat reggel délelőtt kitekerek a Margitszigetig, futok egy kört, hazatekerek. Az 5 km futás, 10 km bicaj, egészséges, egy bő óra alatt megvan, blabla.

Szombat reggel délelőtt faszán ébresztett a telefonom, felkeltem. Kinéztem az ablakon, úgy döntöttem, hogy hideg van és visszafeküdtem aludni. Délután kettőig.

A nap fasza pillanatai a literes, 500 Ft-os CBA jégkrém (de finom!) megvásárlása és a Sons Of Anarchy S05 évadnyitója voltak.

Ez úton szeretnék gratulálni a Terrorelhárítási Központ munkatársainak a mai sikeres akciójukhoz. Nehogy már kósza Jedi-k mászkáljanak itt az utcáinkon.

A csütörtökről csak annyit, hogy vasárnap délután találtam egy ismeretlen névjegykártyát az irataim közt. Eszembe jutott, hogy valami német repülőgép mérnöké volt, akit a koli előtt próbáltam romrészegen angolul arról győzködni, hogy menjünk inni. Megbeszéltük, hogy milyen király dolgokat csinál, menjünk inni és menjünk majd ki Oktoberfestre.

Szobatársam elmondása szerint hajnali fél 5 környékén talált meg, amint épp a mosdó folyosójáról vánszorogtam kifele: "Most mondjam azt, hogy sikerült egy kicsit bekúrni? Most mondjam azt?" - a szavaim hozzá. Persze még akkor is kitaláltam hogy menjünk valahova inni, de szerencsére nem folytattuk.

Egyébként újabban egész jól állok a berúgásokkal. Egész nyáron egyszer, nyár előtt pedig már nem is tudom mikor sikerült utoljára lealjasodnom. Mi több, mikor tegnap éjjel hazaállított félrészegen szobatársam és minden áron inni akart, sikerült egy laza hosszúlépéssel megúszni az egészet.

Azért az ciki ebben a nagy absztinens látszatban, hogy most már két bontatlan üveg házipálinkánk van a hűtőben. Anyám majd kiröhögött, hogy a két hete felhozott üveget még meg se bontottuk.

A nagy sportolásokra fel, meg hogy megtörjük az unalmas hétköznapokat, sikerült egész alaposan bekúrni tegnap.

Ép testben ép lélek, az.

Amúgy meg milyen vacak egysikú egy életem van így, hogy egyetemre se járok már igazán (4 kreditem van, az se órarendi), melóm sincs még és bulizni/inni se voltam már egy jó ideje sehol. Csak a sport-alvás-net-sorozat. A pénzem meg vészesen fogy.

Még valamikor augusztus elején volt egy olyan célkitűzésem, miszerint 400 méter sprint 1 perc alatt, 2000m futás 8 perc alatt, 6000m pedig 30 perc alatt. Hát, egy darabig írogattam szépen táblázatba az eredméyneket, de aztán sose volt erőm (kedvem) rendesen egyhuzamban futni a hosszabb távokat, úgyhogy hagytam a fenébe. Szomorú.

Azért persze fejlődtünk egy picit, mert aug elején egy közepes tempós kör 1:50-1:55 között volt, míg ma 1:27. Ha sikerül rászánnom magamat, hogy ne csak 1-2-3 kört fussak egyhuzamban, hanem a hosszabb távokat is lenyomjam nyugisabb tempóval akkor azért szeptember végére összejöhet az aug végi cél.

Kivéve a 400 métert 1 perc alatt. Az kibaszott beteg. Akkor fogok úgy futni, ha pénzt adnak érte.

Egyetemisták egymást közt. (Facebook)

-akkor kosár a héten?

-baszathatjuk, melyik nap?

-én csak holnap megyek fel, de nekem akár holnap este ok

-szerda kocsmatúra este, csütörtök?

-előtte, vagy az mikortól van?

-kocsmatúra 6-tól amíg emlékszünk

Direkt csak azért hoztam haza plussz egy táskában a cipőmet, hogy itthon is tudjak majd futni, erre ma egész nap esett. Ha már otthon vagyok, rutinosan ráálltam a mérlegre és most -2.5 kg, úgyhogy egyrészt végre mérhetővé vált a futkározások eredménye, másrészt azóta fasírt, kolbász, szalonna, sonka, lepény, lecsó, sör.

I don't want to live on this planet anymore.

Meg is néztem gyorsan a Homeland első évadját újra. Legjobb.

Egy évad után lehet picit elhamarkodott a kijelentés, de szerintem messze a legjobb krimi/dráma sorozat.

Fél kiló apróra kockázott csirkemell megsózva, majorannába fektetve. Serpenyőn megpirítom, majd 4 tojást mellé öntök, összekeverem az egészet. Ez tojásos csirke, vagy csirkés tojásrántotta? Mindegy, mert kibaszott finom lett.

Másik jóság, hogy egész nap összesen 1 (vékony) szelet kenyeret ettem. Le a szénhidráttal. Már csak futni kéne rendesen.

Ha 8 évvel ez előtt valaki azt mondta volna, hogy én egyszer Kezdet Phiait és Cypress Hill-t (is) fogok hallgatni, pofán röhögtem volna. Akkortájt volt hátam közepéig érő hajam, 5-6 centis szakállam. Fekete farmerban, bakancsban és zenekaros pólóban jártam mindenhova. Kíváncsi vagyok mi lesz 10 év múlva.

Melót kéne keresni.

Költözz, dolgozz, beszáll az állam

Ez vajon csak szerintem ordító faszság? Vidéki vagyok (állandó lakcím), de pesten tanulok, így 100 km oké. Pályakezdőként igénylem a támogatást miután találtam magamnak egy max nettó 120 ezret fizető melót és fél évig kifizeti az állam az 55e Ft-os albérletem és a 37e Ft-os rezsimet (további fél-fél évig pedig csak a bérleti díjat, majd a rezsit). Igazából olyan komolyan még dolgozni se fogok, mert lezsírozom egy vállalkozó ismerősömmel, hogy heti 10 órában személyi asszisztensként alkalmazzon havi nettó 20 ezerért (vagy elvállalok valamilyen részmunkaidős szart). Megvan oldva a kényelmes lakhatásom másfél évig (12*93e Ft) és mellette tanulhatok tovább. Míg a tatabányai évfolyamtársam baszhatja az albitámogatást. Vagy akár az is aki pesti, de kénytelen albérletbe költözni.

(Persze valószínű, hogy ennél szigorúbb lesz és vizsgálni fogják a foglalkoztatás típusát, a támogatás pontos összegét a munkabérhez igazítják és kizárják a sunyi egyetemistákat.)

Az előbb szundi közben egy kaja receptet álmodtam meg. Ez egy egészen új szintje már a semmittevésnek.

És én még azt hittem, hogy az amerikai kosarasoknak egy csomó lépéshibát fognak fújni a FIBA bírók, de ezek le se ütik a labdát, csak hármasokat dobálnak.

Szűk négy és fél órát sportoltam ma. Kibaszott király vagyok. Nem rossz.

Mai first world problem az, hogy nem vettem sört az esti meccsnézéshez.

Csak leszakadt. Faszom.

Igaz, hogy napok óta kánikula van és jól jön egy kis zápor, de azért nehogy már akkor szakadjon le az ég amikor épp kiindulnék labdázni.

Ma 2000 m 9:26, 400 m 1:26. Elkezdtem írni táblázatba az eredményeket. A cél az, hogy augusztus végére 30 perc alatt fussam a 6 km-t, 8 perc alatt a 2 km-t és 1 perc alatt a 400 métert. Mondjuk ez utóbbi kicsit (?!) elszállt cél, mert a WR 0:43 körül van és az egy perces köridőhöz is 24 km/h átlagsebesség kell. Majd meglátjuk. Az első kettő remélem menni fog azért.

Facebookban igazából az a legjobb, amikor az ismerősök ilyen fasza zenéket postolnak a falra és új cuccokat ismerek meg. (Most megfeledkezve a zenék mellé firkált romantikus/depressziós/örömködő közhelyekről.)

Ne próbáljatok meg fél kézzel gyrost enni úgy, hogy a másikban egy 3.5 kilós dinnyét egyensúlyoztok.

Aztán persze eszembe jutott, hogy már általános iskolában 10 évesen is több mint 3 km-t futottam a 12 perces Cooper-en. Na így igazán lehangoló a mai 9:54.

Miközben Gyurta Dani épp világcsúccsal lett olimpiai aranyérmes 200 mellen, én a Bogdánfy pályán futottam két kilométert 9:54 alatt. Hát, más világ.

(Most megnéztem: a 2000 m WR-je 4:44.79, még egy kicsit javítani kell az időmön.)

Nem azért írok vasárnap negyed hétkor, mert korán sikerült kelni és szorgos napnak nézek elébe, hanem mert egész éjjel a BSG második évadját néztem. Kemények ezek a szombat esték.

Szerintem én vagyok az egyetlen ember, aki képes masszívan elbőgni magát a Battlestar Galactica 2003-as pilot filmjén. Pedig nem vagyok érzelgős típus, sőt. Nem értem.

Amúgy ezt kezdtük el csinálni. Állítólag gyilkos. Most nyomtam le a második hetet, kedd-szerda-csütörtökön kellett ugrálni. Hát, így szombat hajnalban is elég kemény izomlázam van még. Kíváncsi vagyok meddig bírjuk. Kizárt, hogy végig tudjuk csinálni.

Egyébként otthon vagyok a hétvégén, ami többek közt azt jelenti, hogy 

• Zsoltival szombat este fröccs (és könnyen lehetséges bekúrás);
• mérlegre álltam és nem fogytam, úgyhogy remélem szar a mérleg;
• nagyszülő látogatás turné;
• nem vagyok Tokajban. Faszom.

Ma is voltam kint. Sajog a lábam, masszív izomláz a hátamban, de élvezem.

Csak elmondhatom magamról, hogy az elmúlt tíz napból kilencen sportoltam legalább másfél órát. (Kosárlabda-ugróedzés-futás, nyilván.)

Királyság.

Az milyen már, amikor az emberek koncert közepén azzal vannak elfoglalva, hogy facebook-ra képeket posztoljanak és kommenteljék a koncertet.

A helyett, hogy bulizna. Ennyi eszed van. Senki nem kíváncsi arra, hogy az első sorban nyomorogsz és rádnézett az énekes.

Hát, változtatni kellene az egyetemhez való hozzáállásomon.

Fú basszameg, még jó hogy se pénzem, se időm, mert nagyon sajnálnám, hogy nem mentem Novarockra.

Én is hajnali egykor állok neki csülköt sütni (mert éhes voltam), de mire kész lesz, már bekajáltam a büfében. Gratulálok.

Azért remélem nem lesz rossz.

Azannyát.

Amikor ma az intersparban előttem álló faszi vett 20 deka párizsit, 5 zsemlét és egy öngyújtót, majd pedig elkezdett azon problémázni, hogy szegény pultoslány a zsemlét véletlen 24-nek ütötte be 16 helyett, akkor.

Sportolni jó.

Így közel 24 évesen kaptam rá az Offspring-re és Pennywise-ra. Későn érő típus-e vagyok. Legalább nem mondhatják azt a nagy zeneműértők, hogy divattinédzserpunkselyemfiú.

Egy hónapja még ujjongva örültem, amikor gmailbe belépéskor csak 7 olvasatlan levelem volt. Most ugyanez már fárasztóan soknak számít.

Amikor már a százatik bőr húzzák le a "kamionosok és kurvák" partikról ("orvosok és nővérek", "papok és apácák", "menedzserek és titkárnők"), egyre inkább létjogosultságát érzem a "fermionok és bozonok", "operátorok és sajátvektorok" témáknak is.

Most vettem csak észre, hogy mióta váltottam, ugyanazt a sablont használom itt is, mint a főzősön. Az egyszerűség gyönyörködtet.

Na ez megint kemény lesz.

Miután ma hazaértem, lefeküdtem aludni egy pár órára. Sikerült a következőt álmodnom: egy kocsmában ültünk, amikor jött a hír, hogy a felsőoktatási törvény modosulásával az összes egyetemi internetszolgáltatás állami kézbe kerül (ez már csak így megy manapság). Mi több, a jó állam a hallgatók egy részének hajlandó kifizetni ezt a szolgáltatást. Sőt, ezen szerencsés hallgatók még egy kis nyulat is kapnak az ingyen internet mellé.

Mondanom sem kell, hogy szerencsés hallgató voltam és amint kiléptünk a kocsmából, a kezembe nyomtak egy nyuszit. Amúgy tök aranyos volt, viszont a karomba harapott a csöpp szájával és iszonyúan fájt. Akkor próbáltam lerázni, de nem engedte el a karomat. Végül addig basztattam a nyulat, mire felébredtem.

Most mégis, mi folyik a fejemben, ha ilyeneket álmodom?

"Life is tough, that’s a given. When you stand up, you’re gonna be shoved back down. When you’re down, you’re gonna be stepped on. My advice to you doesn’t come with a lot of bells and whistles. It’s no secret, you’ll fall down, you stumble, you get pushed, you land square on your face. And every time that happens, you get back on your feet.

You get up just as fast as you can, no matter how many times you need to do it. Remember this, success has been and continues to be defined as getting up one more time than you’ve been knocked down. If experience has taught me anything, it’s that nothing is free and living ain’t easy. Life is hard, real hard, incredibly hard. You fail more often than you win, nobody is handing you anything.

It’s up to you to puff up your chest, stretch your neck and overcome all that is difficult, the nasty, the mean, the unfair. You want more than what you’ve now, PROVE IT! You want beat the very best out there that is, get out there and earn it! Once you decide that, you’ll know where it is you want to be, then you won’t stop pushing forward until you get there! That’s how winners are made.

At the end of the day, success is what we all want. We all wanna win, and the race will be won. There is no question about that. So c’mon, get out on top, run faster, dream bigger, live better than you ever have before. This is in you. You can do this. Do it for yourself. Prove it to yourself!"

Újra itthon vagyok. Tegnap este ahogy sétáltam hazafele két sör után, hirtelen rengeteg leírnivalóm támadt. Elképesztő, ahogy böngésztem végig a telefonkönyvemet és senkinek sincs már meg a száma a régiek közül. (Ennek részben ugye az az oka, hogy cca évente elhagyom a telefonomat részegen és akkor mindent előről...) Elképesztő, hogy öt év alatt ennyire elhaltak a gimis ismertségek. Persze gondolom ez nem általános, mert tudom, hogy vannak akik azóta is világnagy haverok és ha nem hagynám el mindig a telefonom akkor én is fel tudtam volna hívni 2-3 embert tegnap este, de azért baszki.

Kíváncsi vagyok, vajon öt év múlva ugyanez lesz-e a jelenlegi társasággal. Sőt, kíváncsi vagyok öt év múlva kik fognak körbevenni. Remélem nagycsöcsű félvér fűszoknyás lányok és a Kajmán-szigeteken fogok egy szalmatetős óceánparti bárban koktélokat keverni.

Ráírok hugomra facebook-on, erre kilép. Fasza.

Getting off my terrible burden.

Megpróbáltam ma este -közel két év kihagyás után- újra futni egy kicsit. Hát, elég elkeserítő a helyzet. 3,5 km több gyaloglásos megszakítással ment csak le. A jobb bokám már 500 méter után iszonyúan fájt, mintha egy betontömböt vonszoltam volna, úgy megmerevedett.

Rohadék gmail már nem engedi, hogy a régi felületet használjam.

Éjjel sikerült az egész jobb karomon elaludnom, így ma reggelre annyira elzsibbadt, hogy könyöknél se tudtam megmozdítani egy jó 2-3 percig. Első röhögések (+éllettelen végtag vállból rángatása) után sikerült egy hangyányit bepánikolni. Aztán persze rendbe jött a dolog. Az pl. kurvajó volt, ahogy éreztem, hogy fokozatosan telik meg vérrel az egész karom.

A pénteki tervem az volt, hogy annyira berúgjak, hogy szombaton már ne legyen hozzá kedvem. Sikerült. Végülis ez is valami.

Iszonyúan fáj a jobb lábam. Most nem a sípcsontnál, az akkor szokott amikor direkt terhelem. Egyszerűen térd alatt minden fáj, pedig nem történt vele semmi. Nagyon remélem, hogy el fog múlni, mert ha nem, nem tudom hogyan fogom kibírni kosárlabda nélkül.

Elmúlt. Nyávogós picsa vagyok, ennyi.

Mi a szar ez az új kezelőfelület? Lázadlázadlázad.

Volt-on meg Faith No More lesz, subidú. Mondjuk még meg kell oldani, hogy én miből fogom ezeket kifizetni, de majdcsak meglesz valahogy.

Közben megtudtam, hogy Danko Jones és Parov Stelar is lesz Hegyalján, úgyhogy július 18-22 fix. Csak nehogy úgy járjak, mint tavaly.

So much win for today.

Végre kitavaszodott annyira, hogy elővegyem a rövidujjú ingjeimet. Királyság van.

Félévről-félévre ugyanúgy megfogadom, de csak nem sikerül rávennem magam a rendszeres taulásra. Faszomat bele az egészbe.

Annyira elszoktam az ivástól, hogy már apám házi pálinkáját sem bírom lehúzni egy körben és így szétmarja a nyálkahártyám.

Már nagyon rég óta nem volt ilyen hasznosan töltött otthoni hétvégém mint most. Rengeteget haladtam a szakdolgozatommal a szakdogám előkészítésével a szakdolgozatomhoz szükséges program alapjainak megírásával.

Amikor hazajövök, mindig megméreszkedem az otthoni mérlegen és az utóbbi bő félévben folyamatosan csak híztam. Mondjuk egyelőre nem látszik meg és mozgok is rendszeresen, de akkor nem értem mégis hova megy az egész.

A péntek este legszebb pillanata az volt, amikor szombat este mentem vissza Érd legutolsó kiskocsmájába az elhagyott kabátomért és a pultos így köszöntött:

"Jimmy!!! Naaa mi a helyzet? Töltsek még egy Portorico-it?"

Életemben akkor voltam ott először és utoljára.

Röpke két perc alatt sikerült felnyomnom tíz post-it cetlit az asztalom feletti szekrényre, mindegyiken az elmúlt hetekben elmaradt teendőimmel. Neki kéne állni a dolgoknak. Nagyon.

Na csak meg kellett sózni. Amiről meg még az is eszembe jutott, hogy voltam egy hétig szlovákiában, ami nem is lenne rossz hely, ha a vendégszereteten picit javítanának és néha megsóznák a kajáikat.

Mostanában olyan lelombozó csalódások érnek. Például az, hogy még mindig nem tudok rendesen rizst főzni, hiába készítek mellé baromi finom pirított májat, vagy az, hogy túl vizes lett a tejfölös-paprikás-csirkés tésztám, amit hagyományosan nem tudok elbaszni.

Nehéz az élet.

"Ma temetik Whitney Houstont. A posztban található linken este hattól élőben nézhető a szertartás."

XXI. század óóó, XXI. század.

Amikor legközelebb levágatom a hajam, legfeljebb 3mm maradhat. Mint általános iskolás koromban. Lassan kezd belelógni a szemembe és egyre inkább zavar, úgyhogy vagy nagyon megnövesztem, mint 16 évesen, vagy nullásgép.

Közel öt éve vettem az előző sportcsukámat. Mára mindkét cipő külső oldala szétszakadt, lassan életveszélyes benne mozogni. Legalább látszik, hogy használtam.

Ma vettem újat. Alig várom, hogy este kipróbálhassam. Ilyenkor picit átérzem, hogy a csajok miért vannak úgy bezsongva az új cuccok miatt. Igaz nekem elég egy cipő is.

Kicsit sajátos (nincs kukorica, hús-bab arány 1:1), de mégiscsak igazán fasza csilisbabot tudok már készíteni.

Szerda reggelre pedig a soproni női kosárlabda csapat edzője voltam.

Középiskolás osztálytársakkal újra találkozva otthon rave diszkóba mentünk, ahol kokainoztunk. A biztonságiak észrevették, futottunk előlük, elkaptak. Én mosolyogva odaadtam nekik a zacsit, majd felébredtem.

Csak tudnám az agyamnak azt a részét ébren, tudatosan használni, amelyik ezeket a faszságokat kitalálja.

Na most már havazik is, még szarabbul vagyok, de muszály kimennem, mert semmi kajám itthon és torkomra valami gyógyszert is illene most már venni. Csak tudnom kéne, hogy mit.

Amikor azt mondom, nem nagyon szeretem a hideget, arra gondolok, hogy nem szeretem amikor 15-20°C-ban pulcsit kell húzni. Na akkor el lehet képzelni milyen a hangulatom most. Náthásan, erősen kaparó torokkal.

Soha többet nem iszom.

NBA meccsről arab stream-et nézni is elég érdekes.

Amikor a fejfájás már lefekvés előtt utolér, de még mindig nem vagy részeg. Megpróbálasz minél több vizet, üdítőt inni és reméled, hogy másnap nem lesz gond.

Mély levegő, kifúj. Nem szereted a másnapokat.

-Na kérsz egy átvezető vodkát? Hogy ne fájjon másnap a fejed?
-Öhhöhö. Jöhet.

Bor <3.

Elmúlt néhány napot otthon töltöttem. Az állítás a következő: vidéken jobb kedvűek az emberek. Többet mosolyognak, kedvesebbek, türelmesebbek.

Tegnap hosszú kihagyás után sikerült újra mocsokmód berúgnom. Persze hajnali négykor, amikor hazaértem, még volt annyi erőm, hogy levelezőlistákra írjak, de például a telefonom PUK kódot kér...

Több mint 10 éve hallgatok metált.

Öt órával optika vizsga előtt azt számolgatom, hogy milyen eséllyel húzok jó tételt, ha tudom hogy az előttem lévő 1, 2, stb. ember mit (jó/rossz) húzott, illetve így hányadikként érdemes nekem húznom.

I've Got Life

Azt tudtam, hogy a májat csak miután megsült szabad sózni, úgyhogy sütés közben alaposan túlborsoztam... Persze még így is baromi jó lett, egyszerűen nem tudom elbaszni.