Igen az előbb a Sunscreenről és a Wall Of Sleepről beszéltem, ami persze nem tetszet mindenkinek, de hát, baszaki, baszki, baszki... BASZKI.

Hát a büdös mocskos kurva életbe nem bírom magam kikáromkodni, baszki... Miért ó mégis miért van az, hogy rendszerint újjáalakul 1-1 fasza kedvenc városi zenekar és én baszottul nem tudok ott lenni, ó bazdmeg miért?

Tehát egyrészt: a retkes büdös kurva életbe, a büdös retkes kurva életbe, hogy már megint, és hányadjára már megint kurvára de lemaradok az egy épp amúgy abbamaradt de újjáalakult egyik kedvenc városi zenekarom feltámadásáról és most épp a Wall Of Sleep-ről va szó, hogy rohadna meg mindenki aki tudott a tegnapi koncertről és nem szólt nekem, hogy rohadna meg.
Kivéve a Zsoltit akivel mily kellemesen végigittuk a mai estét a koncert ellenére és mily kellemesen megállapodtunk abban, hogy ha megy Rammsteinre, akkor utána feltétlen idegenvezetője leszek pesten, akár megyek koncertre akár nem.

Most, hogy újra nézem a Hung-ot is, hétfő reggelente öt sorozatból vár új epizód, amit meg kell néznem. Nem fogom bírni.

Volt néhány megkezdett, de soha be nem fejezett hosszabb bejegyzés itt a piszkozatok közt. Volt amelyik már február óta porosodott. Töröltem mindet.

Csak röviden.

Csak meg kéne oldani azt a Rammstein koncertet valahogy...

Hát nem egy napon születtem George Raymond Richard Martinnal! Tiszta jó.

Ha lenne pénzem, mocsok szarul érintene, hogy egy napon lesz Rammstein, Kalkbrenner és Sonny Rollins koncert is. Így legalább nem kell aggódnom, hogy melyik miatt hagyom ki a másik kettőt...

Azért faszom, faszom, faszom bele, hogy már megint RATM tribute után egy nappal tudtam meg, hogy volt koncert. Ráadásul ma sem mentem Sunscreen+Nefogazzra.

Szobarocker, az.

Igazából az a para, hogy kurva sok dolgom van, nem bírom a lépést tartani magammal, kialvatlan vagyok, csúszok a vállalt feladatokkal fáj a lábam és nem tudok így 100%-on kosárlabdázni.

Hát nem ellopták az ötletemet.