Itt a tavasz és duhajkodni akarok, de legalábbis közterületen alkoholt fogyasztani és késő éjjel ingben sétálgatni a kis budai utcákon.

Persze itthon vagyok és már az épp elég mozgás egyhuzamban, hogy felkelek reggel, felöltözök, bemegyek az egy szem órámra, végigülöm és mire hazaérek már vállam, hátam is fáj faszán. Szóval ennyit arról, hogy nem fáj már a vállam. Ha a hátamon mozdulatlanul fekszem az ágyon, nna akkor valóban nem érzek már semmit.

Még pénteken voltam újra orvosnál. Állítása szerint ez bizony meggyógyult, úgyhogy akkor nyújtsam ki oldalra meg előre a karomat. Itt kicsit képen röhögtem, majd mondtam, hogy nem, de aztán végül kb 30-40 fokban el tudtam emelni a testemtől. Ma meg már vízszintesen is tudom tartani, úgyhogy kurvajó vagyok! Persze mindezt merevítővel, mert a nélkül még alig bírom egyáltlán megtartani a vállam, de majd szépen fokozatosan naponta egyre hosszabb időtartamokra le fogom venni. Ja meg persze gyógytornászt kell keresnem, ami így egyszeri google kísérlet alapján kurva drága lesz, de majd hugim segít mert úgyis ilyesmivel foglalkozik meg tuti van ismerőse.

Jeeeeeeee!

Majdnem leírtam ide, hogy sosem fog meggyógyulni ez a szar, de aztán inkább mégsem, hátha rossz ómen. Most már 3 hetes és ugyan már nem fáj, de érzem, hogy a két csontdarab még mozog (kis szögben forog) egymáson. És elvieg hétfőn le akarja szedetni az orvos a kötést. Szóval parázok.

Nem csak azért volt jó az otthon töltött két hét, mert egyetlen édesanyám feltétel nélkül etetett és egy rövidnadrágnál soha nem kellett komolyabban felöltöznöm, de még borozni is különösebb korlátok nélkül borozhattam. Kedden visszajöttem pestre. A vonatút egyedülálló élmény volt újra, csakúgy mint a taxiba való be- és kiszállás és azóta a napi félkezes öltözködések.

Hehehe.

Az tök jó, hogy már csak néha-néha fáj, meg egyre jobban tudok aludni, viszont ahogy most leszedtem a kötést, elég csúnya a hupli a vállamban. Ez még kevésbé zavarna, viszont ki lehet tapintani, hogy a két darab picit elcsúszot egymáson és így kezdett összeforrni és most megint fosok, hogy nem tudom majd teljeskörűen használni a karom. Úgyhogy újra itt nézelődöm, hátha megnyugtatnak.

Nyilván kurvajól nézek ki ezzel a masszív kéthetes borostával is, de most már igazán meg kéne próbálni bal kézzel megborotválkozi.