Ééés be se basztam! Szüret is királyság volt, de csak kb 200 liter borunk lesz :(

Az előbb zuhanyzás után nyújtózkodva miközben behajlítottam a két felemelt könyökömet oldalról előre az egész hátam, vállam recsegett-ropogott. Kibaszott öreg vagyok.

Ma, mármint hogy 6 óra múlva, végre megyünk szüretelni. Mióta egyetemre járok mindig lecsúsztam róla. Baromira várom.

Utána ötéves osztálytalálkozó. Érezni a levegőben, hogy jó lesz a hangulat. Vajon be fogok-e rúgni.

Korahajnali borozás a Hadik Zacskó előtt revisited. Most legalább ügyesen kihagytuk a pálinkát és csak egy üveggel ittunk, szóval nem fogok telekommentelni semmit és másnapos sem leszek. Yay.

Na erre, erre bazdmeg elmegyek, az kurvaélet. Úúúúúgy szét fogom magam tombolni, mintha újra 16 éves lennék. Persze szigorúan egyhelyben állva, merev, kritikus tekintettel fogom végignézni.

Szegény Opie.

Tombol az insomnia, úgyhogy most álomba netezem magam. Még nem döntöttem el, hogy 9gag, fb, vagy random kosárlabda highlight videók fognak-e segíteni ebben. Milyen izgalmas döntés. Csak okosan, mert hát YOLO.

Pénteken lesz Kezdet Phiai. Vajon szobarocker leszek és otthon maradok?

Falmászni kéne járni. Vagy két éve voltam utoljára. Keddre és csütörtökre még be is férne, akkor nem labdázunk.

Szombat esti éjjeli partyhardként megnéztem ahogy az alkoholista Nicolas Cage és a kurva Elizabeth Shue beszélget. Nem egy rossz film, a zenéje pedig egyenesen kurvajó. Mondjuk mindig az ilyen depresszív szarokért voltam oda, mint a Requiem For a Dream, Gran Torino, vagy az American History X.

Amúgy az kibaszottul látszik az életvitelünkön, hogy egyetemisták vagyunk ugyan, de már annyira végzés előtt, hogy nekem a félévben egy órám sincs, szobatársamnak egy van. Munkánk az ugyan nincs, se pénzünk, mégis be tudunk rúgi, ha be kell. Ha hajnali háromkor kitaláljuk, hogy menjünk le a Hadik előtt lévő kis térre inni, akkor papucsban és melegítőben battyogunk ki a koliból. És persze ha ekkor felhívjuk a közvetlen ott albiban lakó ismerősünket, akkor ő felveszi és le is jön még dumálni.

Nem mondom hogy nem esne jól saját albiban élni, reggel 9-től délután 5-ig dolgozni jópénzért, megvenni az éves League Pass-t és persze egyáltalán változatosabban tölteni a napokat, de azért örülök, hogy ez is az életem része volt. Sőt, biztosan nem cserélném el ezt a pár évet.

Írok ide már vagy nemtudom hány félperce, erre most veszem észre hogy nem ide ír. Gyagyalázat. Ma egy sör és egy üveg bor után találtuk ki, hogy igyunk még egy pálinkát, majd menjünk ki a hadimk elé megiinni még egy üveg bort ahol találkozunk egy régi haverral és utűna még megiszom egy pálinkát. Rossz ötlet volt.

De azrét annyira nem vagyok részeg hogy ne állítsam sorkizártra a szöveget. Fuckyeah.

Na holnap megint megpróbálkozunk ezzel a futással. Most okosan már délutánra terveztünk. Egyébként egész sokat mozgok. Múlt héten öt nap sportoltam valamit, most is lesz legalább négy, szóval királyság. Bárcsak a melókereséshez meg a tanuláshoz is ilyen kedvem lenne.

Most pedig bor! (És opcionálisan sör, pálinka.)

Faszán elhatároztuk, hogy szombat reggel délelőtt kitekerek a Margitszigetig, futok egy kört, hazatekerek. Az 5 km futás, 10 km bicaj, egészséges, egy bő óra alatt megvan, blabla.

Szombat reggel délelőtt faszán ébresztett a telefonom, felkeltem. Kinéztem az ablakon, úgy döntöttem, hogy hideg van és visszafeküdtem aludni. Délután kettőig.

A nap fasza pillanatai a literes, 500 Ft-os CBA jégkrém (de finom!) megvásárlása és a Sons Of Anarchy S05 évadnyitója voltak.

Ez úton szeretnék gratulálni a Terrorelhárítási Központ munkatársainak a mai sikeres akciójukhoz. Nehogy már kósza Jedi-k mászkáljanak itt az utcáinkon.

A csütörtökről csak annyit, hogy vasárnap délután találtam egy ismeretlen névjegykártyát az irataim közt. Eszembe jutott, hogy valami német repülőgép mérnöké volt, akit a koli előtt próbáltam romrészegen angolul arról győzködni, hogy menjünk inni. Megbeszéltük, hogy milyen király dolgokat csinál, menjünk inni és menjünk majd ki Oktoberfestre.

Szobatársam elmondása szerint hajnali fél 5 környékén talált meg, amint épp a mosdó folyosójáról vánszorogtam kifele: "Most mondjam azt, hogy sikerült egy kicsit bekúrni? Most mondjam azt?" - a szavaim hozzá. Persze még akkor is kitaláltam hogy menjünk valahova inni, de szerencsére nem folytattuk.

Egyébként újabban egész jól állok a berúgásokkal. Egész nyáron egyszer, nyár előtt pedig már nem is tudom mikor sikerült utoljára lealjasodnom. Mi több, mikor tegnap éjjel hazaállított félrészegen szobatársam és minden áron inni akart, sikerült egy laza hosszúlépéssel megúszni az egészet.

Azért az ciki ebben a nagy absztinens látszatban, hogy most már két bontatlan üveg házipálinkánk van a hűtőben. Anyám majd kiröhögött, hogy a két hete felhozott üveget még meg se bontottuk.

A nagy sportolásokra fel, meg hogy megtörjük az unalmas hétköznapokat, sikerült egész alaposan bekúrni tegnap.

Ép testben ép lélek, az.

Amúgy meg milyen vacak egysikú egy életem van így, hogy egyetemre se járok már igazán (4 kreditem van, az se órarendi), melóm sincs még és bulizni/inni se voltam már egy jó ideje sehol. Csak a sport-alvás-net-sorozat. A pénzem meg vészesen fogy.

Még valamikor augusztus elején volt egy olyan célkitűzésem, miszerint 400 méter sprint 1 perc alatt, 2000m futás 8 perc alatt, 6000m pedig 30 perc alatt. Hát, egy darabig írogattam szépen táblázatba az eredméyneket, de aztán sose volt erőm (kedvem) rendesen egyhuzamban futni a hosszabb távokat, úgyhogy hagytam a fenébe. Szomorú.

Azért persze fejlődtünk egy picit, mert aug elején egy közepes tempós kör 1:50-1:55 között volt, míg ma 1:27. Ha sikerül rászánnom magamat, hogy ne csak 1-2-3 kört fussak egyhuzamban, hanem a hosszabb távokat is lenyomjam nyugisabb tempóval akkor azért szeptember végére összejöhet az aug végi cél.

Kivéve a 400 métert 1 perc alatt. Az kibaszott beteg. Akkor fogok úgy futni, ha pénzt adnak érte.