A UPC van annyira ügyfélbarát, hogy a regisztrációmtól kezdve csak öt napon belül vállalják, hogy egyáltalán felhívnak időpontot egyeztetni, mikor hozhatják ki a modemet. Pedig igazán nincs sok dolguk velem: neten regeltem, neten fizetnék, szakit se kértem, hogy szereljen nekem bármit.

Beköltöztem az albérletbe. Sajnos nincs Gellért hegyre panorámás tetőtéri terasza :'( Sőt még egy kis vacak erkélye sincs, de azért jó hely. Átcuccolás után soon to be ex szobatárssal megittunk két sört meg pici pálinkát:

- Nincs az az isten, hogy ide nővel összeköltözzek.

- Én simán összeköltöznék barátnővel, csak nézzen ki jól, szeressen dugni, főzzön, mosson, vasaljon, takarítson és ne legyen semmilyen elvárása velem szemben.

- Jó. Így én is.

-Öblítsd el a poharadat.
-Miért? Azt nem visszük ki.
-Mert iszunk még előtte egy pálinkát.

Pálinka, yaaay. I mean yaaaaaaaaaaay, de tényleg seriously, a pálinkát szeretem, mint a hugomat.

Mire a híd közepére értem, már kurvára nagyon-nagyon kellett hugyoznom pisilnem. Szerencsére most nem voltam részeg és nem eresztettem neki Dunának, szembe széllel, miközben épp két hajó is a hídhoz ért.

Egy szál pöcsben Angela Merkel gépén

Vegyes érzelmeim vannak a fenti cikkel kapcsolatban. Kavarog bennem némi irigység, némi gratulálok gyökérkapitány, némi LOL is.

Édesanyám az ultimate jóindulatából és törődéséből vezérelve felajánlotta, hogy nyugodtan küldjem haza az ingeimet, ő otthon kimossa, kivasalja és postával küldi nekem vissza Pestre. Megköszöntem persze, de azért ennél talán találok egyszerűbb megoldást. Eddig is megoldottam valahogy.

Mai ebéd falun nagyanyáméknál: két szelet gombás husi, egy rántott karaj, egy töltött csirkemell, kis rizs, kis ilyen krumpli, olyan krumpli, ubisali, sütik, 6-8 deci fehérbor. Azért otthon még biztos-ami-biztos alapon ettem egy kolbászos tojásrántottát. Terhes nő nem eszik ennyit.

"Sziasztok! Kiado szobat keresnek a corvin negyed kozeleben. Legfeljebb 30e ft\ho rezsivel. Ha valaki lakotarsat keres szoljon elore is koszii"

That price limit seems pretty realistic.

Már tegnap éjjel meg akartam írni, hogy The Great Gatsby mekkora jól eltalált film lett, de aztán valahogy ellaposodott és még csak most érek a végére. Ma voltam harmadik körös interjún, úgyhogy tegnap éjjel neki kellett állnom filmezni, nehogy véletlenül kipihent, vagy felkészült legyek.

A csütörtöki teszt nem ment igazán királyul, úgyhogy valszleg nem leszek C típusú átvilágítva. Persze ők informatikust keresnek én meg többek közt az sem vagyok, de egy próbát azért megért.

Kalandjaim a munkakereséssel II.

Felhívtak megint a fejvadászok. Pepitában:

- Lenne az XY cég, hallott-e róluk?
- Nem.
- Na az jó, mert ők elsősorban a nemzetbiztonságnak dolgoznak. Mindenféle izgalmas cucc van náluk, érdekelne?
- Fuckyeah. Igen.

- Ok, akkor be kellene jönni hozzánk megírni egy tesztet, illetve még tisztázni kell, hogy amennyiben az érdeklődés adott a cég részéről is, akkor automatikusan kezdeményeznek egy C típusú átvilágítást szerződéskötés előtt. Probléma?

- Nem.

A múlt heti hely pot. főnökasszonyának meg sikerült összecserélnem a keresztnevét egy neki szóló levélben. Very nice move. Szerencsére jól reagálta le a dolgot.

Alkközgáz Ba-ra 480 pontom van. Ennyi erővel akár államira is jelentkezhettem volna, már tavaly. Nomindegy, így jár aki gyöksi.

Megint elkezdtem oldschool tankcsapdát hallgatni és megbontottam a második sörömet. De most okos leszek és ez az utolsó.

Annyira lehangolóan gyenge volt a mai futás, hogy meg sem érdemlem a sört utána, dehát nincs ki kontrollt tudna gyakorolni felettem, szóval sör!

Ma voltam először a HC csoportban gyógytornán. A hangulat tényleg olyan király volt, ahogy a gyógytornász csaj ígérte. Az öregebb faszi büszkén mutogatta nekem, hogy melyik gyakorlattal hogyan kell csalni, amire egyébként szükség is volt. Jó hogy ugyan csak egy kilós kis súlyzókkal szórakoztunk, de fél órás szeánsz végére sikerült eléggé kinyírni a vállamat, felkaromat.

A koliban meg kitalálták, hogy ha már itt a nyár, akkor vizesblokk felújítás, úgyhogy mától egy hétig nincs sehol melegvíz, de a mi szárnyunkon hideg sem. Fasza. Egész gyorsan felülvizsgáltam azt a kijelentésemet, miszerint telibeszarom, felvesznek-e a helyre, ahol voltam. Nem ártana saját kis otthonos albiba költözni az ősszel, de akár azzal is kiegyeznék ha közös albi jóarc lakótárssal, de külön szoba és normális konyha a perverzióimnak. Hopp, a csülköt még meg kell írni.

Okosan kitaláltam a tegnapi állásinterjú előtt, hogy majd felkelek fél órával korábban, kiírom a kérdéseimet, még egyszer utána nézek a cégnek, a potenciális főnökasszonynak, stb. Reggelre persze megváltoztak a prioritásaim és inkább aludtam tovább, épphogy beértem időben a helyre.
Egész jó hangulatban elbeszélgettünk hárman, a végén még egyszer rákérdeztek, hogy tényleg ez volt-e az első interjúm, mert egyébként elég ügyes voltam. Tök jó. Ők persze nem tudják, hogy azért voltam ilyen higgadt, percíz, mert kellően telibeszarom, hogy felvesznek-e. Aztán ma délután már hívtak, hogy menjek be harmadik körre is jövő héten, hát jó.

Közben hívtak egy fejvadász cégtől, hogy mizujs, mit keresek. Okosan megbeszéltem velük holnap délutánra egy telefonos interjút, addig bőven ki tudok írni egy csomó puskát magamnak, a fejvadászt megbízó helyről is tudok tájékozódni. Na vajon ebből eddig mennyi valósult meg?

Faszán elpepecseltem egy bő órát a csülök pácolásával. Hagyma a husi alá óvatosan, kis olaj, rengeteg borsköményfokhagymaoregánó, sörben ússzon, stb. Na amikor totál végeztem, de tényleg utolsó réteg hagyma is rajta volt, a húshoz kb úgy fértem volna hozzá, hogy kipakolom az egészet, na akkor vettem észre a polcon a sótartót. Gyökérkapitány.

Már megint teljesen véletlenül rámjött az otthonegyedülberúghatnék. Menjen már innen, én ugyan nem akartam berúgni! De amikor valami ismeretlen, a józan eszünket és akaraterőnket meghaladó erő azt mondja még egy sör, akkor hiába és tényleg hiába ellenkezik még az eszem és tudom, hogy ennek nem lesz holnap jó vége és meg fogom írni már megint, hogy a kurva életbe én miért vagyok ilyen másnapos, de irigylem azokat akik nem másnaposak. A mai nosztalgia alapját egyébként a szigorúan legfeljebb kilencvenes évekbeli tankcsapda és picsa dalok adják. Ehhez illően sörözgetek, még néhány lemegy és a politikai faszságairól meg a vallásomról is nyilatkozni fogok.

Nade, ami leginkább, de tényleg leginkább zavar és most, most tényleg elegem lett a helyzetből, az az, hogy nincs itthon semmi tömény, amit a sör mellé ihatnék. Ami részint így a szó szoros értelmében is érthető, mert tényleg jó lenne inni valami kísérőt a sör mellé, másrészt pedig most, na most most tényleg meguntam már azt amit az elmúlt bő másfél évben műveltem. Az elmúlt másfél évben semmi, de tényleg semmi produktívat nem műveltem. Jó, foglalkoztam ezzel-azzal, tanulgattam ezt-azt, de azért baszki-baszki visszanézek a 19 éves önmagamra és egy ambíciózus karrierbuzi kis gennyládát látok. Ez persze nem feltétlen jó (nem jó), az ember öregszik, tapasztal, változik az értékrendje, stb. De azért mégis, hogy onnan hogyan tudtam abba a kvázi-nihil állapotba jutni, ahol most vagyok, az máig rejtély. Olyannyira sikerült leépítenem az igényeimet az élet minden területén, hogy innen már kb csak az lenne leljebb, ha elrulettezném a cuccaimat, beállnék csövesnek és ráállnék a heroinra.

No de szerencsére(?*) ide nem fogunk eljutni, mivel most, most gecire meguntam ezt. Gecire meguntam, hogy nincs otthon tömény, hogy nincs zs-m venni egy fasza biciklit, hogy nem tudok elmenni valami magándokihoz a vállammal, amelyik nem csak telibeszarva azt mondja, hogy meggyógyult, hanem kifejti, hogy miért nem gond, hogy így-meg-úgy, vagy miért épp az. Ja meg persze általában, hogy nincs fix melóm és nem tudok elköltözni valami fasza kis albiba ahol saját magamnak lenne egy egész fürdőm és konyhám. Ejj de buzisan hangzik ez utóbbi...

Szóval vasárnaptól -merthogy a szombatomnak már tuti lőttek-, vasárnaptól nyilvánvalóan felhagyok ezzel az egész szarral és hiába mondja az eszem, a szívem, vagy bármi azt, hogy ugyan hagyjuk már azt a bármit a faszba amit most éppen csinálsz, inkább aludjunk egy jót. Nem. Kurvára de karrier lesz és melókeresés, amit ugyan elkeztem már két hete, de hát amikor az van, hogy írjak egy motivációs levelet és én nem írom meg, mivel valljuk be, a faszom se akar dolgozni, therefore nem vagyok épp motivált sem. Egy helyre behívtak levél nélkül is, megnéztem őket, írattak tesztet, amit sikerült elég félvállra venni, ennek ellenére behívtak második körre. Majd meglátjuk, de hát a faszom se akar monitor mögött programozni napi 8 órában.

Na de tényleg vasárnaptól karrier lesz újra. Hogy vehessek fasza kis bicajt, albit, jobb hangszert, új kosárcipőt, futócipőt, ja és töményt!!!

*Mert egyébként félreértés ne essék. Egyáltalán nem ítélem el azt, aki tudatosan ezt választja. Probléma nélkül elfogadom és megértem azt, aki úgy gondolja: a munkából származó jólét nem ér annyit mint a munkába fektetett energia.

Azzal mondjuk baszhatom a futkosás dolgot, ha előtte zsírszalonnát vacsorázom, utána sörrel öblítek.

Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki sikerült visszaállnom a régi kerékvágásba és két-három naponta futok. Nem sokat, nem jól, de legalább valami. Ősszel kezdődik a szezon a nyugdíjas ligában, addig kellene valamit alkotni. Mondjuk valszleg ez is addig fog tartani, amíg valami komolyabb dolgom nem akad és akkor lőttek a rendszeres edzésnek.