Lassan kezd pont olyan hosszú és keszekusza lenni a vizes hajam, hogy simán beugorhatnék egy Dragonball részbe szereplőnek.

Délben okosan nekiálltam chillis babot csinálni konzervnyitó és sör nélkül. Azért szerencsére mielőtt rádobtam volna a hagymát a tűzre eszembe jutott, hogy valami nem stimmel és orvosoltuk a dolgot. Ja és jól sikerült a cucc! Pedig általában a chillis babokat el szoktam rontani valamivel mindig, de most király lett. Apró örömök.

Na kipróbáltuk a katicát, újra suhanunk. Nem volt pont olyan felni a szervízben, így most elől egy hangyányival kisebb van mint hátul, de egyáltalán nem para. A hátsóban nem olyan vészes a nyolcas, úgyhogy egyelőre maradt úgy ahogy van, habár ha lesz pénzem lehet cseréltetek ott is. Egyelőre most így tetszik a cucc. Kéne valamerre menni hosszabb távot is.

Simán, bármiféle megerőltetés nélkül meg tudok enni fél kiló sült húst magában, kenyérrel. Ezért aztán érdemes volt tegnap futni, ha este nyolckor vacsira ilyeneket tolok.

Igencsak elhanyagoltam mostanában a futást, igaz helyette bicikliztem, falat mászok, kosarazom és otthon is tornászom picit, szóval még talán meg tudok állni a két lábamon, nem gurulok el. A sörözéseket persze nem hanyagolom el, tudniillik csütörtök óta YOLO van, és itt nem a tegnapra gondolok ugyebár. Úgyhogy ezentúl, mivel még mindig nem vagyok teljesen versenysúlyban minden elfogyasztott fél liter sör után kell futnom egy km-t. Minden 2.5 deci bor után egyet, minden két tömény után egyet.

Vagy elkezdek újra rendesen futni, vagy leállok a rock&roll-al. Win-win.

Mutoid Man az atyaúristen épp. Amúgy bíztam benne, hogy ma nem iszom semmit, de azért bennem van 4 rendes körte, 4 deci bor, meg egy másfél sör, de csak hogy lecsússzon az egész. Talán ideje lenne komolyan venni a fogyókúrákat és társait.

Az a durva, amikor felnő az ember annyira, hogy első körben Linkedin-en stalkerkedik mások után.

Most, hogy normálisan átnézem a bringát, úgy néz ki sajnos nem csak elől, a hátsó kerékben is van egy nyolcas, igaz az talán még elviselhető. Viszont az első fék nagyon ellazult, a kerék is csálén áll és basszus még ki se tudom szedni, mert ahhoz pont nincs megfelelő kulcsom itt. Pedig igazán tudnám a pénzemet másra is költeni, de most majd legalább vigyázni fogok rá, mert baromira nem hiányzik a pénztárcámnak még egy ilyen.

Jaj, mondjuk másrészről megemlítettem a Kisfőnöknek, hogy amúgy ráérek nyáron, if you're in need of manpower, tudok fulltime dolgozni. Nem akarom nagyon elkiabálni, de az a válasz, hogy yeah, sounds good... I think Bigchief already approved this, I'm sure we can find some work for you talán bizakodásra ad okot. Szóval lehet nem csak felnicsere lesz, hanem új bicikli valami komolyabb szervíz is.

Ami nyugtlanságra ad okot, az a továbbra is kitartó, immáron fekete féltenyérni folt a combomon. Igaz persze tegnap elmentem így is kosarazni, nem rokkantam bele a dologba, de azért zavar, remélem nem csesztem szét ott semmi izmot.

Sikerült felavatnom a bringámat, ugyanis tegnap délelőtt kitekertünk Fótra mászócipőt venni. Odafele suhantam, visszafele is egész addig, amíg valahol Dunakeszi környékén a bicikliúton telibe nem trafáltam egy derékig érő kisoszlopot. Az oszlop persze piros-fehér csíkos volt, így alig tűnt ki a kék betonból a déli napsütésben. Gratulálok Jimmy.

Kerék megáll, lendület megmarad. Bicaj borul, nameg vele én is. Átestem az oszlopon, a bicaj meg utánam, a fejem fölött. Ehhez képest megúsztam néhány horzsolással meg egy otromba nagy lila folttal a combomon. Szegény kerékpárom elején a fék, lámpa, kormány, minden elállítódott, nameg lett egy szép nyolcasom a felniben. Azért sikerült hazagurulni vele. Ha lesz időm ma megpróbálom helyrehozni, de a felnivel akkor se tudok mit kezdeni, muszáj elvinnem valaki hozzáértőhöz.

Mindenesetre csak hazaértem egyben. Benéztünk még a Millenárisra túlárazott hamburgert enni és finom sört inni. Este meg egy nagyon aljasnak induló, de szerencsére veszélytelen sörözés keretében kipróbáltuk a Tündét is végre. Nem csalódtunk. A Tünde pont azt a hangulatot adta, amit az ember egy olyan helytől várna, ahol három sör is kijön 650 forintból.

Végülis nem lett semmi a tegnapi magányos borozásból. Még dolgoztam (péntek este negyed hétkor), mikor hívott haverom, hogy a Deákon Cseh Sörfesztivál van. Oké.

Kellene lassan megint nyomnom egy fotelba süppedős félhomályban borozós estét, mert annyi minden van amit le kellene írnom neked Kedves Naplóm, csak valahányszor nekiállok, kirepülnek az ujjaim közül a gondolatok. Holnap este mondjuk? Úgyis olyan rég hallgattam már Pink Floyd-ot.

Nem gondoltam volna, hogy valami kis simatökű magyar zenekar képes ilyen király zenét játszani.

Évek óta az a kedvenc hobbim, hogy minél változatosabb módokat találjak arra, hogyan szúrhatom tökön magam. Akár egymást követően többször is, hogy igazán érezzem. Utána mindig fogadkozom: na ez volt az utolsó! Mostantól majd odafigyelek! Majd szorgalmas leszek! Majd így! Majd úgy!

Na, ez volt az utolsó. Haha.

Ahogy tavaly, idén is megfogadtam: ha nyeri a döntőt a Spurs, veszek egy Gino' mezt. Hát, pénzem azóta se nagyon lett rá, de hát most már muszáj lesz. (Ugyanitt: vuhúúúú!)

Teljesen leszarom, hogy foci VB van.

Annyi minden finomat főztem (és fotóztam is egyúttal) az elmúlt 1-2 hétben, hogy igazán fel kellene élesztenem már a kolikonyhát. Közben viszont annyira nincs kedvem hosszan írogatni, hogy éppen mit mivel kavarunk a serpenyőben, hogy már ebből se lesz soha semmi. Pedig isten bizony finomak, még ha néha csak egy szimpla hidegtálat főzök össze magamnak, akkor is.

Meg úgy általában sajnálom, Kedves Naplóm, de kurvára nincs erőm írkálni. Igaz javarészt úgyis csak picsognék, hogy kurva meleg van (ez még nem baj) és francnak kell ingben járkálni a munkahelyemre (baj), francnak sincs így kedve tanulni (baj), francnak sincs blablabla noonecares.

Ismét van biciklim Budapesten. Eszméletlen jó volt tegnap este 10-kor feltekerni Kelenföldtől ide a Moszkváig. Nyilván a Gellért tértől végig a dunaparton, kit érdekel, hogy másfélszer hosszabb így az út. Soha nem voltam oda az országúti bicajokért, vigyázni kell rájuk, nem lehet odacseszni bármelyi útpatkának, stb. Cserébe persze még úgy is simán suhantam, hogy meg voltam pakolva jó 10 kiló cuccal (plussz az én húsos csülkeim). Mondjuk azért el kellene vinni szervizbe valamikor, átnézetni minden rendben van-e, meg talán le is kellene festenem citromsárga-rózsaszín csíkosra. Jaés Donald kacsás dudám sincs még rá, de ami késik, nem múlik. Kezdődik a pimp-my-ride projekt.

Tegnap egy kicsit úgy buliztam, mintha nem lenne holnap. Ma viszont felébredtem, és hát van, másnap van. Nagyon elkapott valami tegnap. Feltehetően az, hogy otthon vagyok, öten is összejöttünk a régi társaságból borozni, rohadt jót dumáltunk. Talán segített rajta az az egy kancsó Kékfrankos is, nameg az utána következő 3-4 sör. Meg a Beastie Boys lent a Deep-ben, de ott már minden mindegy volt.

Hát, maradjunk annyiban, szerencsés, hogy nem biciklivel mentem a tegnapi 'sörözgetés'-re.

Azt se meséltem, hogy pont szombat délután -miután hajnalban panaszkodtam arról, hogy nincs egy göncöm se- sikerült találni három(!) király inget, meg egy fekete gatyát is. Az egyiket, amelyik ilyen türkizkék-szerű (amúgy nyilván mindhárom kék, mégis milyen legyen) ma vettem fel először és az elbaszott színéhez képest meglepően kurva jól áll*. Hosszú percekig páváskodtam benne az előszobai tükörben. Szerencsére napközben mások is megjegyezték, hogy csinos az ing, úgyhogy talán még nincs teljesen szétcseszve az ízlésem.

*Magamhoz viszonyítva, a lehetőségekhez képest.

Azon már meg se lepődöm, hogy mikor mentem le az Interspar-ba, a kiskapuknál ösztönösen vettem elő a belépőkártyámat. Talán jobb ha máskor nem maradok negyed nyolcig az irodában.

Amúgy most éppen Yusef Lateef az atyaúriesten. Sűrűbben kéne gyakorolnom. Sokkal.

Amúgy

Kurvára nem emlékszem a régi blogolos jelszavamra, de igazából az email címre se, amivel regisztráltam anno, szóval valszleg 80 évesen nem nagyon fogom már azt olvasgatni hogy akkor épp miket műveltem. IJ, veszett több is Mohácsnál.

Annyira vártam a szombati Akua Naru koncertet, hogy végül el se jutottam oda. Kezdésként megnéztük az Óriást a Szabadság téren, aztán véletlenül megittam közben két sört, utána egy üveg bort és tökvéletlenül máris a dunaparon aztán a deákon sörözünk. Sajnos a vége nem volt ilyen vidám, szegény hugimat keltegettem hajnalban, hogy segítsen már kiigazodni Budapesten.

Tegnap meg na végre Maiden volt. Iron Maiden basszameg. Vártam mint a kurvaélet és ezzel szemben akkora turn-off volt, hogy csak na. A zenekarral igazából nem is volt semmi gond (ok nem játszották a Hallowed Be Thy Name-t, ez megbocsáthatatlan), de úgy összességében na, ennél sokkal-sokkal többet vártam. Tanulság: ne menjünk úgy kurvanagy zenekar kurvadrága koncertjére úgy, hogy már előtte kétszer is láttuk.

Arcom, amikor meglátom torrentben az új Die Antwoord album dalcímeit. A teljesen szétcseszett zenei ízlésemnek megfelelően ezt pont akkor, miközben Sonny Rollinst hallgattam. De már nem sokáig.