Sikerült felavatnom a bringámat, ugyanis tegnap délelőtt kitekertünk Fótra mászócipőt venni. Odafele suhantam, visszafele is egész addig, amíg valahol Dunakeszi környékén a bicikliúton telibe nem trafáltam egy derékig érő kisoszlopot. Az oszlop persze piros-fehér csíkos volt, így alig tűnt ki a kék betonból a déli napsütésben. Gratulálok Jimmy.

Kerék megáll, lendület megmarad. Bicaj borul, nameg vele én is. Átestem az oszlopon, a bicaj meg utánam, a fejem fölött. Ehhez képest megúsztam néhány horzsolással meg egy otromba nagy lila folttal a combomon. Szegény kerékpárom elején a fék, lámpa, kormány, minden elállítódott, nameg lett egy szép nyolcasom a felniben. Azért sikerült hazagurulni vele. Ha lesz időm ma megpróbálom helyrehozni, de a felnivel akkor se tudok mit kezdeni, muszáj elvinnem valaki hozzáértőhöz.

Mindenesetre csak hazaértem egyben. Benéztünk még a Millenárisra túlárazott hamburgert enni és finom sört inni. Este meg egy nagyon aljasnak induló, de szerencsére veszélytelen sörözés keretében kipróbáltuk a Tündét is végre. Nem csalódtunk. A Tünde pont azt a hangulatot adta, amit az ember egy olyan helytől várna, ahol három sör is kijön 650 forintból.