A szombatra visszatérve. Nem történt semmi különös, csak a betervezett egy üveg bor a dunaparton helyett e végeztével még elmentünk kocsmázni, aminek a végeztével már nem nagyon tudom, hogy mi történt. Annyit sikerült összerakni, hogy egy idő után valahol a nyolcker kis zsákutcáin tévelyegtem tökegyedül, ahonnan -megrémülve, hogy itt bizony engem meg fognak késelni- egy remek 6 perces telefonos navigációval ismerősöm -aki szintúgy részegen tartott hazafelé- eljuttatott valahova, ahol volt taxi. Taxiba be, 5 perc furikázás, azt mondja itthon vagyunk. Kiszállok, nem tudom, hogy hol voltam, de onnan még barangoltam egy darabig, mígnem találtam egy éjszakai busz megállót, ahonnan egy jó fél óra buszozással sikerült beérni a városba, majd akkor onnan már valahogyan haza.

Az undercover drug enforcement ügynök talán onnan jöhetett, hogy lehet éjjel itthon még belenéztem egy The Wire* részbe, ahol épp nem járnak jól. Az Earth Wind and Fire meg onnan, hogy arra csörögtem itthon azt hallgattam hajnali három körül. Még jó, hogy utána nem mentem el bulizni valahova.

*Hands down best TV show ever.

Megint rámtört, hogy egészségesebben (kevesebb szénhidrát, fűszer, több gyümi) kellene étkezni, úgyhogy délben megettem három banánt meg két almát. Most meg böszme nagy zsemledarabokat mártogatok egy óriás serpenyő hagymásbabba*. YOLO van, az.

Ami még ráadásul kurvára csípős is, alig bírom megenni.

Az alkohol egy nagyon alattomos dolog.

Ezzel szemben Earth Wind and Fire táncikálás abszolút vállalható és semmilyen körülmények közt sem buzis,

Jótanácsok a jövőre nézve: soha ne legytek undercover drug enforcement ügynökök*. Tényleg nem saját tapasztalatból mondom, hanem tényleg látom, hogy szívás az egész.

*Én sem voltam az, csak véletlenül részeg.

Megnyitottam a szerkesztőt, hogy írjak valamit, de már nem tudom mit, meg igazából nincs is mit. Antiszociális vagyok, nincsenek különösebb céljaim az életben, nincs semmi ami bármire motiválna. Fasza, mi?

1, Valamikor a héten igyekeztem iskolába. Utcán velem szemben ~1.75 magas plázacica. Hosszú fekete haj, óriás körmök, felpuffasztott ajkak, stb. Ja és ádámcsutka. Hopsz.

2, A telefonom minden nap 16:20-kor elkezd zörögni. Valamilyen emlékeztető (nem az ébresztő óra) lett neki beállítva akkorra véletlenül és nem tudom kitörölni. Kb mindenhol kerestem, de sehol nem találom. Gyökér vagyok az ilyenekhez.

Tegnap este alváshoz felvettem egy melegítő nadrágot, egy pár vastag téli zoknit, egy hosszú ujjú polót, meg rá még egy rövid ujjút is. Ja és a fűtést is bekapcsoltam, mert keveseltem a 21.8°C-ot a szobában. Picit jobban vagyok, de még mindig elég szarul. Mindegy ma úgyis megyek haza, majd otthon Édesanyám meggyógyít a szeretetével.

Tegnap reggel óta erősen kapar a torkom. Ma délutánra már faszán érzem az orromban is a dolgot, meg picit mintha olyan lázasféle lennék. Ez azért para, mert kb 3 évente vagyok beteg és így nincs nagy rutinom a gyógyulásban. Talán megint teázni kellene, de most már kolis se vagyok, hogy kérjek valakitől teafiltert.

Na ezt sikerült eldönteni. Máris mennyivel jobb a kedvem.

Az a baj egyébként, hogy mit csináljak az amúgy nem is rosszul fizető és sok más szempontból is kellemes munkámmal, amivel csak egyetlen egy baj van. Az, hogy számomra ez, amit itt ténylegesen csinálni kell derogál. Én ennél sokkal értelmesebb vagyok, a gyomrom kifordul valahányszor belegondolok abba mit csinálok*. A munkatársak zöme buta és/vagy képzetlen, a belső céges képzések minősíthetetlenül szarok.

Nyilván nekiálltam megint melót keresni, de most azon gondolkozom már, hogy addig is, amíg nem találok valami normális helyet, ne menjek-e el valamely iskolaszövetkezethez bruttó 700 forintért dobozokat csomagolni. Mert ez annyira szar.

*Nem gay porn, mielőtt még bárki.

Erős a késztetés arra, hogy leszarjam a holnapi napot és inkább megigyam a maradék néhány 8 sörömet, egy üveg boromat és szűk két deci pálinkámat. De papírkutya vagyok. Ja és PANTERA!

Most olyan szívesen minden másnap önfeledt, vállalhatatlan, felelőtlen rom-rom-romrészeg. Nagyon. Tényleg annyira hiányoznak azok az esték amikor teljesen indokolatlanul rúgtunk be egyik percről a másikra és másnap legfeljebb annyit mondtunk "jó, soha többet nem iszom".

Mostanában nincs jó kedvem. Szomorkodom a magyar foci helyzetén. Jaj.

Komolyan 1 - 8 lett a tegnapi Magyar - Holland? Ó, milyen meglepetés.

Öt éve szakadatlanul azon dolgozom, hogy nekem szarabb legyen. Abszolút semmi komoly erőfeszítést nem teszek azért, hogy bármi sikert érjek el. Egyre nehezebb leküzdeni az évek alatt magam előtt gurigatott problémáimat. És mindezt drogok nélkül! Tudok valamit.

(Ugyanitt: már megint milyen buta sablonos szar ez a bejegyzés.)

Pendulum is mekkora király volt 4-5 éve, ma meg a kutya se tudja mi az. Bezzeg a Led Zeppelin.

Meg például azt is tökre kipróbálnám, hogy milyen lehet így az albiban félhomályban, félrészegen, bekünnyűdrogozni mindenféle zene mellett, de hát ez sem fog megtörténni már csak azért sem, illetve különösen azért nem mert nem kaphatok a gyógyszertárban könnyűdrogok :'(

Meg a facebook-on politizálókat sem szeretem. Jó én bezzeg ide kinyilatkozhatok a mindegymilyen gondolataimmal. Képmutató egy szar vagyok, az.

Szar ez a bor.

És nincs is itthon semmi kaja, amivel enyhíthetném, pedig még több mint a fél üveg hátra van. Erről jutott eszembe, egyik ismerősöm kitalálta, hogy azért, hogy ne basszon be, piálás előtt direkt kikeni a gyomrát. Ezért megivott egy felesnyi étolajat. Na ezt ne csináljátok.

Pontosan annyiszor volt jobb a múltkori Bock Villányi Kékfrankos a mai Báthory Villányi CabSav-nál, ahányszor drágább is. Pedig igazán nem értek a borokhoz.

A mai borozáshoz a Wall Of Sleep zenél. Utána talán lesz Down is.

Kurva életbe, úgy néz ki mégiscsak kell fizetnem mindenféle adót meg járulékot. (Azért amekkora NAV-fan vagyok, ennek titkon örülök egy kicsit.)

Semmi érdekes nincs, úgyhogy átmegyünk zeneblogba.

Death - Empty Words

#bitching