Nagyon ügyes vagyok! Elmentem hétkor borozni, és fél 11-re már itthon is vagyok. Így kell ezt csinálni, nem muszály a nyolckerben seggrészegen bolyongani.

Nagyban pakolom bele a rakott krumpli elemeket a lábosba, már félig meg van tömve amikor: "Só bazdmeg, már megint kurvára elfelejtettem megsózni mindent." Nem baj, innen még lehet korrigálni.

Életemben nem neveltem virágot, kivéve amikor nagyjából általános iskola harmadik osztályos voltam és egy órai projekt keretében mindki otthon ültetett pár magot, aztán mérte napról napra, hogy nő a gaz. Szóval nincs semmi különös virágfétisem.

Ennek ellenére már amikor beköltöztem tudtam, hogy én itt bizony kurvára de virágokat fogok nevelni. A főbérlő még rám is hagyta ami itt volt a lakásban, csak sajnos ezek ilyen nagy, zöld, különösen egyhangú virágok*. Nem tudom a pontos típusukat, de mind megtalálható bármelyik unalmas közhivatal irodáiban. Sajnos ezekért annyira nem rajong a szívem, néha elfelejtem megöntözni őket, ebből lett az előző baleset is.

Én az ablakpárkányaimon akarok virágot nevelni. Ezer színben tarkán. Azt akarom, hogy nekem legyenek a legszebb gazaim az utcában és az összes nyugdíjas öregasszony az én ablakaimat irigyelje. És amint jön a tavasz, kurvára de arról fog szólni a blog, hogy épp milyen tápanyagot vettem és hogyan alakul a napsütéses órák száma az ablakaimban. Én szóltam.

*Esetleg ha kell valakinek nagy, zöld, egyhangú virág, szóljon!

Meghalt (=kiszáradt és felborult) az egyik virágom a hétvégén, amíg otthon voltam.

Amikor ma két sör után rákérdeztem mennyi az idő és megtudtam, hogy már fél tíz van, akkor komolyan elöntött az érzés, hogy "ó a francba, már ilyen késő". Kurvára de megváltozunk megöregszünk mind.

Nehéz szülés volt. Kár, hogy inkább a németet kellene nyomni.

Ok-ok mégiscsak meg kellett inni edzés után pár sört a rég nem látott ismerőssel és az is tökjó, hogy kiderült, hogy nem holnap ZH-zok, de azért baszki, ne már hogy rögtön első munkanapom előtt még hajnali fél háromkor otthon teázok. Hétkor kelek, hamarabb is hazaérhettem volna.

Annyira benne volt ma a boogie a lábamban, hogy ha nem november közepe lenne, hanem mondjuk május 15, akkor a mai kocsmázás után még simán rávettem volna a partner-in-crime két ismerősömet arra, hogy dzsalljunk ki a Gellért-hegyre 1-1 üveg borral meg egy üveg töménnyel és reggelig Beastie Boys-ra ugráljunk.

De hát november közepe van, én meg egy órakor otthon és ma este már legfeljebb csak az ásványvizemmel fogok csörögni.

Update: az csak most jutott eszembe, hogy mindezt egy kurvanagy trambulinon, vagy ugrálóvárban lenne igazán király kivitelezni. Ugrálóvár FTW.

Beastie Boys-ra teregetni az új menő dolog.

Egy üveg borral a Spar pénztárnál:
- Jó estét!
- Jó estét! Elmúlt már 18?
- Hááát, úgy tudom, igen.

Eddig összesen talán kétszer kérdeztek így rá a koromra. Mióta elmúltam 18 éves, most először.

Időközben sikerült megint egy hónap alatt melót találni. Igaz ez csak egy fisifosi gyakornoki pozíció, ami keveset fizet, de legalább kurva messze is van. A hely viszont nem mutat éppen szarul az önéletrajzomban, úgyhogy ez most belefér egy fél évig.

Úúúúúgy meginnék egy üveg bort, de nincs otthon semmi, csak egy gyanúsan olcsó rozé vésztartaléknak arra az esetre, ha véletlenül részegek lennének a lakásban, akkor ne kelljen kimenni az éjjelnappaliig drágán szart bort venni. Meg amúgy is, vöröset akarok inni.

A pillanat amikor először megértettem egy fél mondatot egy spanyol Cypress Hill dalból.

Kint: 9.9°C, bent: 22.6°C. Fűtés nélkül. Király a lakás hőszigetelése.

Tegnap egy régi haverom nagyon erősen ajánlotta, hogy audiobook-okból tanuljak nyelveket, sokkal jobb mint bármi más autodidakta módszer. Megnéztem Pirate Bay mit dob "spanish audiobook"-ra: Learn Swear Words In Spanish! [Audiobook]

Just what I needed, haha.

Amennyit ma a konyhában szerencsétlenkedtem, nekem soha többet nem szabadna főznöm.

Kibaszott NBA szezon idén is szétbaszta az alvásritmusom.