"Life is tough, that’s a given. When you stand up, you’re gonna be shoved back down. When you’re down, you’re gonna be stepped on. My advice to you doesn’t come with a lot of bells and whistles. It’s no secret, you’ll fall down, you stumble, you get pushed, you land square on your face. And every time that happens, you get back on your feet.

You get up just as fast as you can, no matter how many times you need to do it. Remember this, success has been and continues to be defined as getting up one more time than you’ve been knocked down. If experience has taught me anything, it’s that nothing is free and living ain’t easy. Life is hard, real hard, incredibly hard. You fail more often than you win, nobody is handing you anything.

It’s up to you to puff up your chest, stretch your neck and overcome all that is difficult, the nasty, the mean, the unfair. You want more than what you’ve now, PROVE IT! You want beat the very best out there that is, get out there and earn it! Once you decide that, you’ll know where it is you want to be, then you won’t stop pushing forward until you get there! That’s how winners are made.

At the end of the day, success is what we all want. We all wanna win, and the race will be won. There is no question about that. So c’mon, get out on top, run faster, dream bigger, live better than you ever have before. This is in you. You can do this. Do it for yourself. Prove it to yourself!"

Újra itthon vagyok. Tegnap este ahogy sétáltam hazafele két sör után, hirtelen rengeteg leírnivalóm támadt. Elképesztő, ahogy böngésztem végig a telefonkönyvemet és senkinek sincs már meg a száma a régiek közül. (Ennek részben ugye az az oka, hogy cca évente elhagyom a telefonomat részegen és akkor mindent előről...) Elképesztő, hogy öt év alatt ennyire elhaltak a gimis ismertségek. Persze gondolom ez nem általános, mert tudom, hogy vannak akik azóta is világnagy haverok és ha nem hagynám el mindig a telefonom akkor én is fel tudtam volna hívni 2-3 embert tegnap este, de azért baszki.

Kíváncsi vagyok, vajon öt év múlva ugyanez lesz-e a jelenlegi társasággal. Sőt, kíváncsi vagyok öt év múlva kik fognak körbevenni. Remélem nagycsöcsű félvér fűszoknyás lányok és a Kajmán-szigeteken fogok egy szalmatetős óceánparti bárban koktélokat keverni.

Ráírok hugomra facebook-on, erre kilép. Fasza.

Getting off my terrible burden.

Megpróbáltam ma este -közel két év kihagyás után- újra futni egy kicsit. Hát, elég elkeserítő a helyzet. 3,5 km több gyaloglásos megszakítással ment csak le. A jobb bokám már 500 méter után iszonyúan fájt, mintha egy betontömböt vonszoltam volna, úgy megmerevedett.

Rohadék gmail már nem engedi, hogy a régi felületet használjam.

Éjjel sikerült az egész jobb karomon elaludnom, így ma reggelre annyira elzsibbadt, hogy könyöknél se tudtam megmozdítani egy jó 2-3 percig. Első röhögések (+éllettelen végtag vállból rángatása) után sikerült egy hangyányit bepánikolni. Aztán persze rendbe jött a dolog. Az pl. kurvajó volt, ahogy éreztem, hogy fokozatosan telik meg vérrel az egész karom.

A pénteki tervem az volt, hogy annyira berúgjak, hogy szombaton már ne legyen hozzá kedvem. Sikerült. Végülis ez is valami.

Iszonyúan fáj a jobb lábam. Most nem a sípcsontnál, az akkor szokott amikor direkt terhelem. Egyszerűen térd alatt minden fáj, pedig nem történt vele semmi. Nagyon remélem, hogy el fog múlni, mert ha nem, nem tudom hogyan fogom kibírni kosárlabda nélkül.

Elmúlt. Nyávogós picsa vagyok, ennyi.

Mi a szar ez az új kezelőfelület? Lázadlázadlázad.

Volt-on meg Faith No More lesz, subidú. Mondjuk még meg kell oldani, hogy én miből fogom ezeket kifizetni, de majdcsak meglesz valahogy.

Közben megtudtam, hogy Danko Jones és Parov Stelar is lesz Hegyalján, úgyhogy július 18-22 fix. Csak nehogy úgy járjak, mint tavaly.

So much win for today.

Végre kitavaszodott annyira, hogy elővegyem a rövidujjú ingjeimet. Királyság van.

Félévről-félévre ugyanúgy megfogadom, de csak nem sikerül rávennem magam a rendszeres taulásra. Faszomat bele az egészbe.