Húztam két közepesen szar tételt, teleírtam négy lapot és kiültem felelni. Ezen túl még felelet közben íratott velem két oldalt, majd pedig...

-Annyira hiányos a tudásod, hogy kettesnél jobbat egyszerűen nem lehet rá adni. Pedig neked meg lenne hozzá az eszed, érted a dolgot.
-Hát csak ez engem egyáltalán nem érdekel.

 A flegmaságomat talán az tetézte, amikor egy feladatot azért nem vezettem le, mert majdnem ugyanolyan mint az előző és így "csak nem írom le kétszer ugyanazt".

Jaigen, még a tanulságok könyvébe: ahogy vizsga előtt vártam a tanszéken és sétálgattam körbe egy nagy asztal körül újra rájöttem, hogy én aztán kurvára de nem szeretnék itt dolgozni. Az egész hely egy lepukkant szar, a docensek irodái hosszú lyukak, bennük egy sor szekrénnyel és egy asztallal, az előtérben egy halom ősrégi számítógépház (az még jól jöhet valamire, ne dobjuk ki) és nem találni egy összefüggő négyzetmétert, ahol ne lenne valami baja a vakolatnak. Az egyetlen korszerű dolog egy kávéfőző volt.

No és akkor ha sokat tanul az ember, akkor ide jöhet dolgozni nyolc+ órában, állami pénzért kutatni olyasmit aminek semmilyen gyakorlati haszna nincs (ez utolsó spec. nem zavarna). Míg máshol kevesebb szívás mellé több szabadság jár és talán még az ajtókról sem kopott le a festék.