Persze majd egy-két-tíz év múlva, amikor újraolvasom ezt az egészet, nem sokra fogok az előzővel menni, úgyhogy: csütörtök este újfent vállalhatatlanul bebasztam, ennek következtében épphogy sikerült beérnem pénteken a könyvtárba, épphogy sikerült emberi időben kiköltöznöm az albérletből, de bőven nem volt már időm arra, hogy haza is jöjjek.

Sebaj, mentem volna a szombat reggeli vonattal, amit persze lekéstem, ahogy a 10 órásat is. A 12:52-kor indulót már majdnem elértem, de hát meg kellett venni azt a dupla húsos hambit a restiben, így mehettem fél órával később, 400 forinttal többért.

A hambi már csak azért is jó választás volt, mert otthon durván zsíros-fűszeres sült oldalas várt, meg mellé még egy töltött paprika, úgyhogy fájni fog majd ha tavasszal újra elkezdünk futni. (Oldalasból utána ettem még egy -az elsőnél kétszer nagyobb- darabot, hehe.)

Az albérlettel is én szopok, mert baszki még mindig csak négy főt találtunk az öt helyre. A főbérlő baromi rugalmatlan, a szerződést is nekem kell megírnom (miszerint ezentúl mi off, új lakók jönnek) és még így se fix, hogy visszajön a kauciónk.

A fentieken túl pedig lassan szakdolgozni is kéne, napi kötelességeimmel (ami kikúrt sok) is foglalkoznom kellene és már most fosok, hogy mégis, hogy a francba lesz nekem időm félév közepén ha reghéten sincs.