A hétvégén picit rákaptam azokra a mainstream black metalokra amiket 16-17 évesen szoktunk hallgatni. Persze teljesen hülyeség templomokat gyújtogatni, kecskevért locsolni a bulikon, stb stb. És egyébként is semmi köze a Spitzbergáknak az egészhez, ráadásul egész Longyearbyen úgy néz ki mintha egy vacak ipartelep lenne valahol Székesfehévár szélén, de ...

1. Svalbard

Most már van bakancslistám.

The Night Of

Elég jó.

Ajjaj, ha a végén még megverjük a Portugálokat, ezek lebontják holnapra a fél várost. Persze azért örülök én is.

A gyömbéres fagyi annyira nem volt nyerő.

OK Google. Turn the flashlight on!

Turning flashlight on.

Lehet kezdek kicsit belebuzulni a dologba, de tegnap este ez határozottan tetszett. Amikor véletlen lekapcsoltad a villanyt, koromsötét van már az egész szobában, megpróbálsz elbotorkálni a kisvillanyig. Aztán eszedbe jut, hogy a sátán szolgájává lettél és elég csak egy imát elmormolni.

Nem véletlenül gin+tonic és nem gin+kóla.

Azért aranyos is tud lenni a telefonom. Ma délután a nap végefelé szólt: Time to go home.

A telefonom azért néha megijeszt még. Azon egész könnyen túltettem magam, hogy amint bejlentkeztem, kérés nélkül kidobta nekem az előző esti NBA meccsek eredményeit. Pár napra rá reggel készülődés közben elkezd zörögni: jelezte hogy lassan el kellene indulnom otthonról, hogy időben beérjek melóba. Ügyes!

A Passengert meg nem tudom ki ajánlotta anno, de biztos, hogy fel sem tűnt volna ma két Curtis Mayfield közt, ha nem ismerem. Pedig milyen jó.

Haladok a korral, ma megvásároltam az első okoselefonomat. Ha így folytatom, a végén még Twitter fiókom is lesz.

Debian + Xfce!!!

Nem nagyon költöttem magamra már egy jó ideje, úgyhogy hirtelen felbuzdulásból vettem egy Raspberry Pi-t és két OCaml könyvet. Szia félhavi fizetés.

Április végén Scooter, menni kéne.