Talán szeptemberben volt utoljára a lábamon a futócipőm. Ma nekiálltam és sikerült kierőlködni 4 kört a Bikáson, reméljük májusra lesz az már 6-7 is. Nyár végére meg talán kettő, a szigeten.

Is there anybody out there?

Nem tudom mi történt, de egyszerűen elfogytak a sorozatok, amiket nézek. Alig iszom amúgy, habár 2-3 hete volt hosszabb péntek estém. Még mindig ugyanott dolgozom. Annyira nem jó, de azért persze nem is rossz. Alig mozgok. Pedig igazán lemehetnék ide a Bikásra futni. Unalmas kis huszonsokpár éves szobarocker leszek most már örökké.

Na majd most. Hahaha.

Masszívan fáradt vagyok így szolid háromnegyed egykor miután hazaéjszakaiztam a Bikásról. Józanul.

Végül is csak kaptam a gyártól egy normális teljes munkaidős állásajánlatot. Van itt minden kérem önkéntes nyugdíjpénztár befizetés, 13. havi, életbiztosítás, év végi bonusz, cafeteria, blablabla. Épp csak a lelkesedés hiányzik belőlem, mert hát a faszom se akar heti 40 (45?) órában dolgozni. Legalábbis ezt nem. Megpróbálok még így kibekkelni egy fél évet, ha addig nem vesznek fel egy izgalmasabb helyre, akkor jó lesz ez is. Azért nem rossz a hely, csak hát dolgozni kell.

Kb december óta halogatok egy könyvvásárlást. Most mikor végre rászánom magam a dologra, látom, hogy a kedvező dollár/forint árfolyamnak köszönhetően immár 12 helyett 19 ezerért szerezné meg nekem a bookline. (Az Amazon se sokkal jobb, ott 10 helyett 15-ből úsznám meg.)

Hát nem nagyon megy ez a napló írás.

Voltam november-decemberben állásinterjún egy egész jó helyen, de sajnos most kevés vagyok nekik. Azt mondták gyúrjak picit még és találkozzunk májusban. Hát jó. Munkahelyen hol jó, hol uncsi. A karácsonyi céges buli után mentem egy (pár) kört a 4es villamoson reggelig, mire sikerült hazaérni.

Amúgy semmi érdekes, semmi izgalmas.

Egy hangyányit megfáztam, úgyhogy a vállalat gördülékeny működésének és a stratégiai célok elérése érdekében is bizonyára jobb döntés volt tegnap és ma otthonról dolgozni. Persze otthonról dolgozni nem csak azért jó, mert lazábbra szabom a tempót, hanem mert teázás helyett most például kékfrankossal és szilvapálinkával gyógyulgatok.

Így vasárnap este taknyosan, leverten, leragadó szemekkel érez rá az ember, hogy talán mégsem volt olyan jó ötlet szombat esti party hard címszó alatt hajnali fél 5-ig a Warriors - Bulls meccset nézni.

Ó basszameg.

Az életemet azal lehetne a legjobban összefoglalni, hogy mindig, mindennek későn állok neki és az utolsó napon természetesen megfogadom, hogy soha többet ilyet, legközelebb időben nekilátunk a dolgoknak. Bármi is legyen az.

Najó holnaptól írok majd neked is Kedves Naplopóm.

Egészen jól érzem magam a munkahelyemen. Azért persze interjúzom két másik helyre is, free market, ugyebár. Zavar, hogy kurva hideg van és hogy a kelleténél picit jobban behűtöttem a boromat. Összességében minden király, főleg, hogy felfedeztem a Guts-t és ráadásul jönnek is decemberben az A38-ra.

Szerintem valamikor szeptember végefelé vehettem azt az üveg romszáraz CabSav-ot, amit direkt egy kellemes otthoni zenehallgatós mizantróp berúgáshoz szántam és ami még mindig a szekrényemben porosodik. Igazán örülnék ha egyszer úgy érnék haza meló után, hogy aznap már nem megyek sehova és erőm/hangulatom is van egymagamban partizni egy kicsit.

Igazából csak azért szeretnék egyszer -bármilyen- tüntetésre menni, hogy ott majd a pöpec kis boombox-omból nyomathassam a Public Enemy-t. Ezt überelni már csak úgy lehetne, ha boombox helyett a lowrider-embe épített böszme nagy hangfalakból szólna.

Otthonról melózni nem csak azért király, mert a saját laptopomon nincs letiltva a Facebook, de inget sem kell vasalni reggel.

Én meg itthon ülök.

Led Zeppelin is kurvára tud mondjuk.

Gin-tonic helyett gin-narancslé is megteszi. Otthoni mizantróp bebaszás folyamatban.

Amúgy kurva sok melóm van. És hogy őszinte legyek, ugyan kurvajó a cég, a kollégák és alapvetően a meló is egyre inkább érdekes, de azok alapján amilyen feladatokat a héten hozzámvágtak kisfőnökék, megfordult a fejemben, hogy jó lenne másfele is nézegetni. Erre tetézve épp csütörtökön írt rám egyik volt lakótársam, aki hasonló körökben mozgolódik, hogy van náluk két nyitott pozíció: érdekelne-e?

Meglátjuk mi lesz. Végülis milyen gáz lenne már nálam, ha kihúznék egy teljes évet ugyanazon a helyen...

Pont lement az új mastodon album amíg én kimostam az ágyneműhuzatokat, felporszívóztam, elmosogattam. Produktív napnak nézünk elébe, dolgozni még csak most indulok.

Soha nem láttam még a Schönherz Mátrixot. Nem is hiányzik.

Pedig az ilyen félhomályban bebaszós esték nagyot szoktak dobni a bejegyzések számán, amire mostanság igencsak szükség van.

Végre van egy szombat estém, amikor nem megyek sehova, nincs senki itthon, meglehetősen fáradt is vagyok és kurva jól esne fotelba süppedve Doors-t hallgatni. Még egy üveg sivatagszáraz vörösborom is van.

Akkor miért nem állok neki???

Már megint rohanok mindenhova és a héten se lesz sok időm, de persze nem baj, mert legalább mozgok és nem leszek olyan pufók mint lennék ha csak zabálnék mitn az elmúlt 3 napban. Ugyanakkor: aki formás combokat akar, az menjen betonozni, gödröt ásni, kaput állítani. Olyan helyeken van izomlázam, ahol eddig azt hittem csak zsír van.

Újabban annyi mindent csinálok, de valahogy mégsincs kedvem megírni, mert sajnos már hozzád is lusta vagyok Kedves Naplopóm.

Tegnap épp a Dunaparton esett meg a munkát követő teljesen spontán néhány sör.

- Te csak kettőt vettél?

- Ja.

- Szarházi...

Szeretjük mi egymást.