Szóval. Általában nem nagyon szoktam hangoztatni a véleményemet a mindenkori magyar belpolitikai helyzetről, sem itt, sem más fórumokon. Megvan a magam véleménye, van egy többé-kevésbé kiforrott gondolkodásmódom. Ennek része az is, hogy nem erőltetem másokra a véleményem, sőt, hacsak rá nem kérdeznek és nem szükséges, kifejezetten megtartom magamnak. Az emúlt hetekben viszont sikerült annyira felbaszni az agyam, hogy kénytelen vagyok valahol siránkozni, amire mégiscsak ez a blog a legalkalmasabb, mert senki sem olvassa, aki pedig mégis, az úgysem ismer. (Remélem.)

A teljesség igénye nélkül az elmút napokban történtek, amitől a pofám leszakad: listázás, zagyvagyörgygyula, zsigamarcell, dajcstomi. Ezek után pedig én mégis mi a faszt keresek még itthon?

Úgyhogy ezentúl minden ilyen siránkozást címkézni fogok és ha összejön év végéig a 100 -amivel szerintem nem mondtam egy nagy számot-, úgy pattanok innen Ausztráliába, hogy legfeljebb nagyszüleimért és a Balatonért jönnék vissza néha, csak úgy mutatósba.

Egy.