Ma este edzésen sikerült eltörnöm a jobb kulcscsontomat. Kibaszott király érzés, csak ajánlani tudom mindenkinek.

Esés után gecire fájt, ki is lehetett tapintani, hogy a bal oldalhoz képest van egy kis bütyök a csont mentén, ergo a két rész elmozdult egymás mellett. Szóval mentő vitt, orvos nézett, röntgen villant, aztán kaptam magamra egy ilyen hálót, ami összeszorít, meg tartja a karom, hogy ne mozgassam. Mintha tudnám mozgatni.
Egy hét múlva kell visszamennem, akkor derül ki, hogy érdemesebb-e hagyni így összeforrni bütyökkel, vagy célszerűbb műteni. Picit talán műtét fele hajlok, mert akkor precízen össze tudják rakni, ami fontos mert mégiscsak a masztu dobókezemről van szó és belehalnék ha e miatt nem kosárlabdázhatnék úgy ahogy előtte. Meg persze lenne egy vagány vágás a vállamon.

Egyébként elég lehangoló volt így vasárnap este 10-kor a János Kórház ortopédiája, a betegek hangulatával, a felszerelés állapotávával és még a nővérkék sem hozták azt amit vártam. Miután végeztünk haza taxi, van bennem már két pálinka és egy tábla csoki fájdalomcsillapítás gyanánt. Holnap reggel meg valszleg hazamegyek, hogy lássa anyám is, hogy kutya bajom, meg otthon is megnézetem magam valami orvossal.

Ja és a mentőben ironikusan a Bring Your Daughter To The Slaughter szólt az Iron Maiden-től, mekkora királyság!