Kedves Naplóm!

Elkezdődött a 2014, ami ugyan semmilyen különös jelentőséggel nem bír számomra, sőt 31-én el is gondolkoztam azon, hogy mit élveznek mások ennyire ebben a kényszeres, erőltetett bulizásban. Namindegy, szóval 2014 van és egyelőre nem alakul teljesen szarul. A 2013-ról gondoltam azt, hogy "na ez most egy fasza év lesz", ezzel szemben 2013 ott volt szar ahol csak lehetett. A 2014 meg már kimondva is eleve olyan szarul hangzik, hogy ebből aztán semmi jó nem lesz. Ezért is furcsállom, hogy eddig minden rendben ment, de sebaj, majd innen lehet nagyot esni.

Dolgozgatunk, dolgozgatunk. Azt már tudom, hogy közel sem ez álmaim melója, de a munkáltatóm ilyen aljas kis trükkökkel, mint az irodaház előtti díszpark, az igazán rugalmas munkaidő, edzőterem&szauna az alagsorban, a menzai kaja sztenderd* és céges kosárcsapat mégiscsak eléri, hogy szívesen és jó hangulatban járjak be minden nap.

Persze nem is én lennék, ha meg tudnék maradni egy helyen mondjunk fél évig. Felhívtak egy másik helyről, ami profilját tekintve sokkal inkább szívemcsücske, jobban is fizetne, szóval most oda interjúzgatunk. A vakációm közepére leszervezett interjúm után úgy gondolták ez jó buli, úgyhogy leszerveztek nekem még három ilyen telefonos kört. Milyen kedves tőlük.

Most várunk az eredményre. Ha go, az jó, habár ki tudja, lehet annyira nem király a hely, hogy váltsak. Ha meg no go, hát IJ, akkor legalább látni fogom a Graphisoft parkot tavasszal is.

*Még az első héten volt, hogy lehetett palacsintát választani desszertnek. Három ujjnyi vastag, a tésztában finomra őrölt mákszemek, töltelékként vaníliakrém kis barackdarabokkal és az egész le volt öntve madártejjel.